12.Rész

Reggel a telóm ébresztett minket. 6:30 Annyira korán van még. :( Na mindegy elkezdek készülődni. Azt hiszem először reggelizek egyet. Jamesnek is csinálok valamit. Na ez is kész van, most keressünk valami ruhát. Hmm ez jó is lesz

Ezt veszem fel

Felöltöztem és összepakoltam a táskámat, és elindultunk a suliba. Vagyis a Bonjourba. De útközben kaptam egy sms-t Jessitől, hogy ma se ő, sem Jack nem suliba, és hogy délután menjek át hozzá, mert akar valami nagyon fontosat mondani. Nagyon megijedtem, és ezt James észrevehette rajtam, mert megkérdezte:
- Mi a baj Kicsim? - először hív Kicsimnek, de látom rajta hogy tényleg aggódik. Nyelek egyet és a kezébe nyomom a telefont. Elolvassa, majd összeráncolja a szemöldökét.
- Nyugi biztos nincs semmi baj. - mondta és megpróbált megnyugtatni. Amikor látta hogy nem megy egyszerűen megállított és magához ölelt. Ettől valamelyest megnyugodtam, de még mindig remegtem egy kicsit. Nem tudom mi lehet Jessiékkel, de előre látom hosszú lesz ez a nap... Na mindegy elindultunk a suli felé, és pont beértünk a terembe csöngőre. Az órák szörnyen lassan teltek, és egyiken sem figyeltem igazán. Az ebédszünetben inkább csak turkáltam a tányéromban, és nem nagyon ettem semmit. James egész nap próbált megnyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Nap végén elköszöntem szegénytől (kicsit lefárasztottam...) és rohantam Jessiékhez. Bekopogtam, és az anyukája nyitott ajtót. Azt mondta hogy menjek fel Jessi szobájába. Felmentem a lépcsőn és bementem hozzá. Nagyon szomorúnak látszott. Odaültem mellé az ágyra, és megkérdeztem:
- Jessi mi történt? Amit reggel írtál az nagyon megijesztett. Azt hittem valami bajod esett.
- Nem nekem.... Jack-nek. - mondta lehajtott fejjel.
- Jessi mond már el mi történt. - kérleltem.
- Sehemmihiiiii!!- zokogott mostmár.- Az a szemét szahakihítohott veleeeeem!!
- Tessék? És milyen baja esett? Jessi légy szíves!
- Hát úgy volt... - kezdte kicsit nyugodtabban. - Hogy azt mondta hogy nem vagyok neki elég jó, és más lányt szeret. Én meg felpofoztam, és el kell mondanom valamit! Scarlet, én egy tündér vagyok!! És Jack ezt megtudta, és elmondta, hogy nem akar egy tündérrel jáhárniiii!!- kezdett újra sírni.
- Értem. És utána mi történt?
- Scarlet én egy tündér vagyok, amit mérgemben kívánok az valóra válik. És azt mondtam neki, hogy soha többé ne is lássalak, éhés ehelmeheeeeeent!! Soha többé nem fogom látni!! - és csak zokogott és zokogott.
Nem tudtam mit mondani csak ültem mellette. Szóval ő egy tündér. a felemás szem is ennek lehet a jele. Majd ha megnyugszik akkor beszélek vele. De addig nem megyek el, nem hagyom itt egyedül.
- Figyelj van egy ötletem. Mi lenne ha újra mérges lennél, és akkor azt mondanád, hogy láthasd Jacket. Az úgy sikerülhetne?
- Hát... nem tudom. - szipogott.
- Figyelj, addig nem megyek el amíg ki nem találunk valamit.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb barátnő.- mondta, egy kis mosollyal az arcán.
- Ez csak természetes. - mondtam és átöleltem.
- Ki kéne próbálni az ötleted. Ha arra a szemétre gondolok már akkor mérges leszek....
- Rendben próbáljuk meg. Fejben gondold végig a történteket, akkor biztos elég mérges leszel.- mondtam mosolyogva.
- Okcsi. -mosolygott vissza rám.- Akkor hajrá.
Láttam rajta hogy tényleg egyre mérgesebb, majd azt mondta Jack bárcsak itt lennél, hogy jól felpofozhassalak. Itt elnevettem magam mire Jack mellettem állt. Jessivel összenéztünk és csak nevettünk. Majd ránéztem Jackre és azt mondtam:
- Szerintem neked most el kéne menned, és jó messziről elkerülni Jessit.- mondtam egy kis haraggal a hangomban.
- Megyek már, nem is kell kétszer mondani... - ezzel elment.
Hát ez furi volt. Jessire néztem aki láthatólag megnyugodott.
- Héj csajszi, most már minden rendben.
- Persze. Most már nem kell aggódnom, hogy eltüntettem a föld színéről... - majd rámnézett és elkezdtünk nevetni. Már fetrengtünk a földön, amikor jött egy üzim. Jamestől. Azt írja "Ömm Kicsim, Jack és Jessi között most mi van? Jack elég goromba volt az előbb." Megmutattam Jessinek. Első kérdésünk, honnan tudja milyen állapotban van Jack. Válaszoltam neki: "Hol találkoztál vele?!" Öt perc múlva jött a válasz "A parkban. Itt ülök egy padon."
- Hmm Jessi kimehetnénk mi is a parkba.
- Rendben, csak előbb kicsit összeszedem magam.
- Csak nyugodtan.
És ezzel elment a fürdőbe. Tíz perc múlva indultunk is a parkba. És James tényleg ott ült egy padon. Amikor meglátott minket nekiállt őrülten integetni. Mi meg nevettünk rajta. Amikor odaértünk Jessi elmondott neki mindent. Eldöntöttük, hogy ezt még megbosszuljuk Jacknek. James nagy nehezen, de belement. Azzal a feltétellel, hogy ő nem csinál semmit, maximum ötletet ad. És megbeszéltük, hogy holnap reggel még beszélünk a Bonjourban, addig pedig mindenki otthon pihen, és ötletel, aztán majd összedobjuk amink van.

James napról napra egyre cukibb lesz. Mától elkezdett Kicsimnek hívni, és megkérdezte, hogy ha Hercegnőmnek hívna az baj lenne-e. :3 Hát persze hogy nem. Szegény Jessi az ő pasijáról ezt nem lehet elmondani... Na de inkább ötletelek a szivatásra ;)