Kopognak. Egy nő lép be az ajtón. Ki lehet ez?
- Szervusz! -köszönt barátságosan. - A nevem Moonella. Én vagyok Moonfallow királynője. És a tegnap történtek miatt vagyok itt. Az egész az én hibám. De ezt majd elmagyarázom később. Most inkább mesélj, hogy vagy?
- Köszönöm jól. A körülményekhez képest. -elég fura fejet vághattam mert a királynő elmosolyodott.
- Hát akkor kezdjük az elején. Láttál valamit a támadóidból?
- Nem, csak körvonalakat.
- Rendben, értem. A legelöl lévő alak Sunnador. A sunnetek vezetője. Ők a fényes oldalon élnek, és Moonfallow-t is világossá akarják tenni...
- Tehát ellenük kell majd harcolnom?
- Hm.. Úgy is mondhatjuk. De most elmondom a történetet:
Az egész akkor kezdődött amikor még fiatalok voltunk. A két nép barátságban állt egymással, a szüleink uralkodók voltak. Egyesíteni akarták a két birodalmat ezért összeadtak minket. Az elején szerelmesek voltunk, az első 100-150 évben még semmi probléma nem volt. Persze elfelejtettem mondani, hogy én 1063 éves vagyok, Sunnador pedig 1102. Ez úgy lehetséges, hogy én is, és ő is rendelkezik egy misztikus lénnyel. Nekem egy unikornisom, neki egy főnixe van.
 |
| Moonella királynő unikornisa |
 |
| Sunnador főnixe |
Ezek a teremtmények örök fiatalságot biztosítanak gazdáiknak. Ha egy ember segít egy ilyen állaton, az automatikusan gazdájának tekinti az illetőt. Ha egy ilyen állat kiválaszt gazdájának, akkor általában valami képességgel is felruház. Szóval ezért vagyunk örök életűek. Szóval ahogy mondtam az elején minden jól ment. De aztán egyre többet veszekedtünk, egyre kevesebb dologban értettünk egyet. És végül egy teliholdkor, széles folyóval elválasztottam a két népet. Sunnador építettett egy palotát, ami szerinte uralkodási célra megfelel, és megkezdte zsarnokságát, és Moonfallow-t is uralma alá akarja vonni. Eddig minden támadását visszavertük, de gyengül a hadseregünk. Szükségünk van valakire aki elhozza a békét. Ez lesz a te feladatod.
- Szóval ha jól értem, akkor ez egy rosszul végződött kapcsolat ami miatt két nép szenved.
- Igen jól érted.- mondja egy sóhajtás közepette. - Ugye segítesz nekem?
- Persze fölség.
- Hívj csak Moonellának. Nem szeretem ha az égbe magasztalnak.- mosolyog rám.- De most hagylak pihenni. És feldolgozni mindezt.
Kezdem érteni, hogy mi folyik itt. Két nép egyesül, a vezetők összevesznek, ellenségek lesznek, és el kell hozni a békét. Remélem sikerül. Nagyon fáradt vagyok. Pihenek egy kicsit.
Arra ébredek, hogy valaki motoszkál a szobámban. Körbenézek és egy nővér meg a főorvos beszélgetnek. Azt mondják délután hazaengednek a királynő parancsára, de előbb elvisznek hozzá. A nővérke elindul felém, gondolom hogy felébresszen. Amikor látja hogy ébren vagyok, akkor elmondja amit már hallottam, és a főorvossal együtt kimegy, hogy felöltözhessek. Megnéztem a szekrényem. Hát nem sok minden volt benne... Össz-vissz egy ruha.
 |
| Amit a szekrényben találtam |
- Min gondolkozol?
- Ja, csak azon, hogy mi történt a többiekkel. Hogy nem esett-e bajuk.
- Biztos hogy nem. Rajtad kívűl három ember megsérült, és egy idős bácsi meghalt. Őt már eltemettük, a három sebesült pedig már ki is jött a kórházból.
- Huh akkor megnyugodtam.
Utána a királynő kivezetett a palota udvarára, és két katona kiséretében beültetett egy limuzinba ( :3 ). Az pedig egyenesen haza vitt. Otthon mindenki örömmel fogadott, Jessi és Jack valami koncerten volt, néhány utcányira innen, James pedig bekötött karral ült az asztalnál, és holdfénykrémes kenyeret evett. Amikor meglátott felállt én meg a nyakába ugrottam. Elmondta, hogy őt találta el az egyik golyó, és kicsit megégett a keze, de nem vészes. Most viszont hogy itt vagyok haza kell mennünk, mert már így is hiányzunk a suliból egy ideje. Addig is elmentünk pihenni a szobámba. Sokat beszélgettünk Jamessel. Mindent elmondtam neki amit a királynővel beszéltem ő meg elmondta, hogy mik voltak amíg kórházba voltam. Igazából semmi. Két nap alatt nem sok minden történt. Elvitték a sürgősségire a keze miatt, bekötötték neki, aztán hazaengedték. Itthon meg mindenki értem aggódott. De tegnap este jött a telefon, hogy minden rendben. Közben megjött Jessi és Jack is, úgyhogy elbúcsúztunk anyától és hazamentünk. De előtte megbeszéltem vele, hogy hétvégén eljövök és elmegyünk egy anya-lánya hétvégére kirándulni valahova. Ezek után otthon rájöttem, hogy még csak kedd van, és délután. Úgyhogy fel kéne készülni holnapra. Nekem könnyen megy de a többieknek nem. Tehát amíg ők a szobámban tanultak, addig én a kertben ültem és rajzolgattam. Egy pegazust... Olyat amilyet szertnék, egy éjfekete pegazust. Ha kell megmentem vagy megkeresem csak legyen az enyém. Erről is beszéltem Jamessel, szerinte összejöhet hogy lesz egy ilyen állatom, csak tartsam tőle távol mert nem rajong értük. Inkább a macskákat szereti.Tudom is mit veszek neki majd a következő szülinapjára. Hú de messze van még.... Február van. Február 18., kedd. Már nincs sok és március, és itt a tavasz!! .... Hm kicsit elkalandoztam a rajzomtól. De azt hiszem kész. Jó lesz ez így. Jack és Jessi jön kifele a házból. Kész vannak a tanulással, mennek haza. Jessivel a következő hétvégén fogunk csajos napot tartani. Már rég beszélgettünk úgy igazán. Mostanában furán viselkedik. Már alig várom a jövő hetet, majd mindent megbeszélünk. Elköszöntem tőlük, majd felmentem Jameshez aki ma nálunk alszik. Megvacsiztunk, és felmentünk a szobámba. Elővettük a laptopom és megnéztünk két filmet: a Felhők fölött 3 méterrel, (az én választásom) és a Feláldozhatók 2-t (James választása) azért a kettőt, mert az egyet már látta. Hát neeem egy kicsit se féltem. Egy kicsit se.... James jól szórakozott rajtam mindkét film alatt. :) Utána mindketten elmentünk fürdeni (egymás után persze), és lefeküdtünk aludni. Még mindig kicsit sokkos állapotban voltam a filmtől, így James magához ölelt és így aludtunk el. :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése