13.Rész: Egy kis kiegészítés/2

Sziasztok!
A nevem Jessica Mountess, és a legjobb barátnőm Demon. Már elég rég óta ismerjük egymást, és semmi titkunk nincs egymás előtt. És hogy ez így is maradjon el kellett mondanom neki valamit...
Az egész még kicsi koromban kezdődött. Furcsa dolgok történtek velem. Például volt egy macskánk, és mindig beszélgettem vele. Igen, értettem mit mond. A mai napig értem amit az állatok mondanak. És egyszer azt kívántam, hogy bárcsak én is macska lennék, mert az milyen jó lenne, és csodák csodájára az lettem!! Később persze újra ember, de ennek nagyon akkor is nagyon örültem. Sokszor jártam el így otthonról.

Én mint kiscica

Jaj azt kihagytam, hogy a két szemem nem egyforma színű, és ezért különcnek tartottak mindenhol.De ezeknek a furcsaságaimnak ellenére, Demon mégis velem barátkozott, és elválaszthatatlanok lettünk. Sokat gondolkoztam, hogy miért tudok ilyen dolgokat csinálni, miért vagyok más mint mások. Erre pont ma kaptam választ: Összevesztem Jackkel. Nagyon sokat kiabáltunk, majd azt mondtam neki meg na lássalak többet! És erre eltűnt. Megijedtem, nem is kicsit. Szóltam anyukámnak aki elmondta, hogy a családunk egy tündér leszártmazottja, de közben normális emberekkel keveredtek, így már csak néhány tulajdonságunk van meg. Ezért tudok pl macska lenni, és beszélni az állatokkal. És ezért tűnt el Jack. Felrohantam a szobámba és csak sírtam. Reggel írtam egy sms-t Demonnak, hogy ma nem megyek be se én, se Jack. Délután átjött és mindent elmondtam neki. Mindent elintéztünk, visszahoztuk Jacket is. Akit tényleg nem akarok látni. Aztán kaptunk egy sms-t Jamestől, hogy kint van a parkban. És hogy látta őrjöngve elmenni a pasimat. Aki már nem a pasim. Így kimentünk mi is a parkba, és Jamessel együtt megbeszéltük, hogy megszivatjuk azt a szemetet. Aztán elbúcsúztunk egymástól, de én még nem mentem haza. Úgy döntöttem elmegyek a fodrászomhoz és valami újat csináltatok. Így levágattam a hajam jó rövidre.

Én rövid hajjal :3

Nem tudom mi lesz az egészből, és hogy mire jó a tündérség, de majd mindent meglátok. Az új hajam még kicsit furi, de majd megszokom. Amit levágtak, azt eladtam. Kaptam egy kis pénzt érte... :) Még nem tudom mit hoz a jövő, de Demonnal támogatjuk egymást mindenben, és együtt mindenre képesek vagyunk.
Hát ennyit rólam, Demon fontosabb mint én. :3

12.Rész

Reggel a telóm ébresztett minket. 6:30 Annyira korán van még. :( Na mindegy elkezdek készülődni. Azt hiszem először reggelizek egyet. Jamesnek is csinálok valamit. Na ez is kész van, most keressünk valami ruhát. Hmm ez jó is lesz

Ezt veszem fel

Felöltöztem és összepakoltam a táskámat, és elindultunk a suliba. Vagyis a Bonjourba. De útközben kaptam egy sms-t Jessitől, hogy ma se ő, sem Jack nem suliba, és hogy délután menjek át hozzá, mert akar valami nagyon fontosat mondani. Nagyon megijedtem, és ezt James észrevehette rajtam, mert megkérdezte:
- Mi a baj Kicsim? - először hív Kicsimnek, de látom rajta hogy tényleg aggódik. Nyelek egyet és a kezébe nyomom a telefont. Elolvassa, majd összeráncolja a szemöldökét.
- Nyugi biztos nincs semmi baj. - mondta és megpróbált megnyugtatni. Amikor látta hogy nem megy egyszerűen megállított és magához ölelt. Ettől valamelyest megnyugodtam, de még mindig remegtem egy kicsit. Nem tudom mi lehet Jessiékkel, de előre látom hosszú lesz ez a nap... Na mindegy elindultunk a suli felé, és pont beértünk a terembe csöngőre. Az órák szörnyen lassan teltek, és egyiken sem figyeltem igazán. Az ebédszünetben inkább csak turkáltam a tányéromban, és nem nagyon ettem semmit. James egész nap próbált megnyugtatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Nap végén elköszöntem szegénytől (kicsit lefárasztottam...) és rohantam Jessiékhez. Bekopogtam, és az anyukája nyitott ajtót. Azt mondta hogy menjek fel Jessi szobájába. Felmentem a lépcsőn és bementem hozzá. Nagyon szomorúnak látszott. Odaültem mellé az ágyra, és megkérdeztem:
- Jessi mi történt? Amit reggel írtál az nagyon megijesztett. Azt hittem valami bajod esett.
- Nem nekem.... Jack-nek. - mondta lehajtott fejjel.
- Jessi mond már el mi történt. - kérleltem.
- Sehemmihiiiii!!- zokogott mostmár.- Az a szemét szahakihítohott veleeeeem!!
- Tessék? És milyen baja esett? Jessi légy szíves!
- Hát úgy volt... - kezdte kicsit nyugodtabban. - Hogy azt mondta hogy nem vagyok neki elég jó, és más lányt szeret. Én meg felpofoztam, és el kell mondanom valamit! Scarlet, én egy tündér vagyok!! És Jack ezt megtudta, és elmondta, hogy nem akar egy tündérrel jáhárniiii!!- kezdett újra sírni.
- Értem. És utána mi történt?
- Scarlet én egy tündér vagyok, amit mérgemben kívánok az valóra válik. És azt mondtam neki, hogy soha többé ne is lássalak, éhés ehelmeheeeeeent!! Soha többé nem fogom látni!! - és csak zokogott és zokogott.
Nem tudtam mit mondani csak ültem mellette. Szóval ő egy tündér. a felemás szem is ennek lehet a jele. Majd ha megnyugszik akkor beszélek vele. De addig nem megyek el, nem hagyom itt egyedül.
- Figyelj van egy ötletem. Mi lenne ha újra mérges lennél, és akkor azt mondanád, hogy láthasd Jacket. Az úgy sikerülhetne?
- Hát... nem tudom. - szipogott.
- Figyelj, addig nem megyek el amíg ki nem találunk valamit.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb barátnő.- mondta, egy kis mosollyal az arcán.
- Ez csak természetes. - mondtam és átöleltem.
- Ki kéne próbálni az ötleted. Ha arra a szemétre gondolok már akkor mérges leszek....
- Rendben próbáljuk meg. Fejben gondold végig a történteket, akkor biztos elég mérges leszel.- mondtam mosolyogva.
- Okcsi. -mosolygott vissza rám.- Akkor hajrá.
Láttam rajta hogy tényleg egyre mérgesebb, majd azt mondta Jack bárcsak itt lennél, hogy jól felpofozhassalak. Itt elnevettem magam mire Jack mellettem állt. Jessivel összenéztünk és csak nevettünk. Majd ránéztem Jackre és azt mondtam:
- Szerintem neked most el kéne menned, és jó messziről elkerülni Jessit.- mondtam egy kis haraggal a hangomban.
- Megyek már, nem is kell kétszer mondani... - ezzel elment.
Hát ez furi volt. Jessire néztem aki láthatólag megnyugodott.
- Héj csajszi, most már minden rendben.
- Persze. Most már nem kell aggódnom, hogy eltüntettem a föld színéről... - majd rámnézett és elkezdtünk nevetni. Már fetrengtünk a földön, amikor jött egy üzim. Jamestől. Azt írja "Ömm Kicsim, Jack és Jessi között most mi van? Jack elég goromba volt az előbb." Megmutattam Jessinek. Első kérdésünk, honnan tudja milyen állapotban van Jack. Válaszoltam neki: "Hol találkoztál vele?!" Öt perc múlva jött a válasz "A parkban. Itt ülök egy padon."
- Hmm Jessi kimehetnénk mi is a parkba.
- Rendben, csak előbb kicsit összeszedem magam.
- Csak nyugodtan.
És ezzel elment a fürdőbe. Tíz perc múlva indultunk is a parkba. És James tényleg ott ült egy padon. Amikor meglátott minket nekiállt őrülten integetni. Mi meg nevettünk rajta. Amikor odaértünk Jessi elmondott neki mindent. Eldöntöttük, hogy ezt még megbosszuljuk Jacknek. James nagy nehezen, de belement. Azzal a feltétellel, hogy ő nem csinál semmit, maximum ötletet ad. És megbeszéltük, hogy holnap reggel még beszélünk a Bonjourban, addig pedig mindenki otthon pihen, és ötletel, aztán majd összedobjuk amink van.

James napról napra egyre cukibb lesz. Mától elkezdett Kicsimnek hívni, és megkérdezte, hogy ha Hercegnőmnek hívna az baj lenne-e. :3 Hát persze hogy nem. Szegény Jessi az ő pasijáról ezt nem lehet elmondani... Na de inkább ötletelek a szivatásra ;)

11.Rész

* Újra Demon szemszöge *


Kopognak. Egy nő lép be az ajtón. Ki lehet ez?
- Szervusz! -köszönt barátságosan. - A nevem Moonella. Én vagyok Moonfallow királynője. És a tegnap történtek miatt vagyok itt. Az egész az én hibám. De ezt majd elmagyarázom később. Most inkább mesélj, hogy vagy?
- Köszönöm jól. A körülményekhez képest. -elég fura fejet vághattam mert a királynő elmosolyodott.
- Hát akkor kezdjük az elején. Láttál valamit a támadóidból?
- Nem, csak körvonalakat.
- Rendben, értem. A legelöl lévő alak Sunnador. A sunnetek vezetője. Ők a fényes oldalon élnek, és Moonfallow-t is világossá akarják tenni...
- Tehát ellenük kell majd harcolnom?
- Hm.. Úgy is mondhatjuk. De most elmondom a történetet:
Az egész akkor kezdődött amikor még fiatalok voltunk. A két nép barátságban állt egymással, a szüleink uralkodók voltak. Egyesíteni akarták a két birodalmat ezért összeadtak minket. Az elején szerelmesek voltunk, az első 100-150 évben még semmi probléma nem volt. Persze elfelejtettem mondani, hogy én 1063 éves vagyok, Sunnador pedig 1102. Ez úgy lehetséges, hogy én is, és ő is rendelkezik egy misztikus lénnyel. Nekem egy unikornisom, neki egy főnixe van.

Moonella királynő unikornisa

Sunnador főnixe

Ezek a teremtmények örök fiatalságot biztosítanak gazdáiknak. Ha egy ember segít egy ilyen állaton, az automatikusan gazdájának tekinti az illetőt. Ha egy ilyen állat kiválaszt gazdájának, akkor általában valami képességgel is felruház. Szóval ezért vagyunk örök életűek. Szóval ahogy mondtam az elején minden jól ment. De aztán egyre többet veszekedtünk, egyre kevesebb dologban értettünk egyet. És végül egy teliholdkor, széles folyóval elválasztottam a két népet. Sunnador építettett egy palotát, ami szerinte uralkodási célra megfelel, és megkezdte zsarnokságát, és Moonfallow-t is uralma alá akarja vonni. Eddig minden támadását visszavertük, de gyengül a hadseregünk. Szükségünk van valakire aki elhozza a békét. Ez lesz a te feladatod.
- Szóval ha jól értem, akkor ez egy rosszul végződött kapcsolat ami miatt két nép szenved.
- Igen jól érted.- mondja egy sóhajtás közepette. - Ugye segítesz nekem?
- Persze fölség.
- Hívj csak Moonellának. Nem szeretem ha az égbe magasztalnak.- mosolyog rám.- De most hagylak pihenni. És feldolgozni mindezt.
Kezdem érteni, hogy mi folyik itt. Két nép egyesül, a vezetők összevesznek, ellenségek lesznek, és el kell hozni a békét. Remélem sikerül. Nagyon fáradt vagyok. Pihenek egy kicsit.

Arra ébredek, hogy valaki motoszkál a szobámban. Körbenézek és egy nővér meg a főorvos beszélgetnek. Azt mondják délután hazaengednek a királynő parancsára, de előbb elvisznek hozzá. A nővérke elindul felém, gondolom hogy felébresszen. Amikor látja hogy ébren vagyok, akkor elmondja amit már hallottam, és a főorvossal együtt kimegy, hogy felöltözhessek. Megnéztem a szekrényem. Hát nem sok minden volt benne... Össz-vissz egy ruha.

Amit a szekrényben találtam

Felvettem a ruhát, az ágy mellől elvettem a cipőmet, néhány ékszer, és elindultam kifele. Egy másik nővér már kint várt rám, hogy elkísérjen. Egy csomó folyosón végigmentünk, amikor egy nagy ajtóhoz értünk. A nővérke benyitott, bekísért és leültetett a szoba közepén lévő kanapéra, majd elment. Annyit mondott várjam meg a királynőt. Mi mást tudnék tenni. A kanapé előtt volt egy asztal. Egy csomó sütemény, teáskancsó, és csészék voltak rajta. Töltöttem egy csésze teát, és kézbevettem egy süteményt. Rég nem ettem. Ez a kis reggeli (ha annak lehet mondani) nagyon jól esett. Pont letettem a csészét, amikor a királynő lépett a terembe egy másik ajtón át. Odasétált hozzám, majd intett, hogy kövessem. Egy harmadik ajtón keresztül kimentünk a teremből. Egy kis szobába jutottunk. A királynő gondolkozó szobája. Leültünk beszélgetni. Elmondta, hogy őrséget állít mellém, akik messziről, de mindenhova követni fognak, hogy semmi bajom ne essen. Megdícsérte a jó reagálásomat a bemutatás napján, és ilyesmi dolgokról beszéltünk. Aztán eszembe jutott James. És Jessi, meg Jack. Hol vannak? Mit csinálnak? Nem esett bajuk? Moonella észrevehette, hogy eltűnődtem mert megkérdezte:
- Min gondolkozol?
- Ja, csak azon, hogy mi történt a többiekkel. Hogy nem esett-e bajuk.
- Biztos hogy nem. Rajtad kívűl három ember megsérült, és egy idős bácsi meghalt. Őt már eltemettük, a három sebesült pedig már ki is jött a kórházból.
- Huh akkor megnyugodtam.
Utána a királynő kivezetett a palota udvarára, és két katona kiséretében beültetett egy limuzinba ( :3 ). Az pedig egyenesen haza vitt. Otthon mindenki örömmel fogadott, Jessi és Jack valami koncerten volt, néhány utcányira innen, James pedig bekötött karral ült az asztalnál, és holdfénykrémes kenyeret evett. Amikor meglátott felállt én meg a nyakába ugrottam. Elmondta, hogy őt találta el az egyik golyó, és kicsit megégett a keze, de nem vészes. Most viszont hogy itt vagyok haza kell mennünk, mert már így is hiányzunk a suliból egy ideje. Addig is elmentünk pihenni a szobámba. Sokat beszélgettünk Jamessel. Mindent elmondtam neki amit a királynővel beszéltem ő meg elmondta, hogy mik voltak amíg kórházba voltam. Igazából semmi. Két nap alatt nem sok minden történt. Elvitték a sürgősségire a keze miatt, bekötötték neki, aztán hazaengedték. Itthon meg mindenki értem aggódott. De tegnap este jött a telefon, hogy minden rendben. Közben megjött Jessi és Jack is, úgyhogy elbúcsúztunk anyától és hazamentünk. De előtte megbeszéltem vele, hogy hétvégén eljövök és elmegyünk egy anya-lánya hétvégére kirándulni valahova. Ezek után otthon rájöttem, hogy még csak kedd van, és délután. Úgyhogy fel kéne készülni holnapra. Nekem könnyen megy de a többieknek nem. Tehát amíg ők a szobámban tanultak, addig én a kertben ültem és rajzolgattam. Egy pegazust... Olyat amilyet szertnék, egy éjfekete pegazust. Ha kell megmentem vagy megkeresem csak legyen az enyém. Erről is beszéltem Jamessel, szerinte összejöhet hogy lesz egy ilyen állatom, csak tartsam tőle távol mert nem rajong értük. Inkább a macskákat szereti.Tudom is mit veszek neki majd a következő szülinapjára. Hú de messze van még.... Február van. Február 18., kedd. Már nincs sok és március, és itt a tavasz!! .... Hm kicsit elkalandoztam a rajzomtól. De azt hiszem kész. Jó lesz ez így. Jack és Jessi jön kifele a házból. Kész vannak a tanulással, mennek haza. Jessivel a következő hétvégén fogunk csajos napot tartani. Már rég beszélgettünk úgy igazán. Mostanában furán viselkedik. Már alig várom a jövő hetet, majd mindent megbeszélünk. Elköszöntem tőlük, majd felmentem Jameshez aki ma nálunk alszik. Megvacsiztunk, és felmentünk a szobámba. Elővettük a laptopom és megnéztünk két filmet: a Felhők fölött 3 méterrel, (az én választásom) és a Feláldozhatók 2-t (James választása) azért a kettőt, mert az egyet már látta. Hát neeem egy kicsit se féltem. Egy kicsit se.... James jól szórakozott rajtam mindkét film alatt. :)  Utána mindketten elmentünk fürdeni (egymás után persze), és lefeküdtünk aludni. Még mindig kicsit sokkos állapotban voltam a filmtől, így James magához ölelt és így aludtunk el. :3

10.Rész

Au a fejem! Hol vagyok? Egy, a körülményekhez képest világos (Moonfallowhoz képest vakított a fehérségtől) kis szobában ébredtem. Nem tudtam mozdulni a fájdalomtól, a szememet is csak résnyire tudtam kinyitni. Minden erőmet összeszedve egy picit balra fordítottam a fejem, épp csak annyira, hogy lássam az éjjeliszekrényemet, egy rakás gyógyszert, meg egy csomó csövet meg mindenfélét ami belőlem lógott ki.... fujj! Vissza csuktam a szemem, de hirtelen megint kinyitottam. A medálom az éjjeliszekrényen volt!!! Hogy került oda?! Miért nincs a nyakamba??!! Elöntött a méreg, és ettől annyi energia szabadult fel bennem, hogy fel tudtam ülni. Ahogy körbenéztem rájöttem, egy kórházi ágyban csücsülök. De most még kimerültebb lettem. Viszont az elmém friss volt. Tehát a medálra koncentráltam és felemeltem, majd magam felé irányítottam. Minden erőmet összeszedve kinyitottam a tenyerem és a medált belerepítettem (így kell mondani?). Hát igen a jó öreg medál... Amint hozzámért nyoma sem volt a fáradtságnak. Nem is értem miért vették le rólam. Fogtam magam és kiszedtem a kezemből ezeket az undi csöveket. És felálltam, hogy megkeressem a ruháimat. (valami kórházi cucc volt rajtam) Pont ekkor jött be egy nővérke, aki sikított egyet és összeesett. Odamentem hozzá hogy megnézzem mi a baj. Addigra felült. Bocsánatot kért és azt mondta, hogy nem gondolták hogy egyáltalán fölkelek, nemhogy vígan sétálgassak a szobámban. Mondjuk azért a vidámtól elég távol vagyok, de ez nem lényeges. Megkérdeztem tőle, hogy ki vette le rólam a medálom, amire azt felelte, hogy a főorvos volt, nehogy megfojtson. -.- Na jó megmondtam a nővérnek, hogy ne vegyék le mégegyszer különben... még be sem fejeztem a mondatot, már elkezdte, hogy ahogy óhajtja Dreamons kisasszony, és kiviharzott. Hm ez furi volt. Egy kicsit. Na jó. Felvettem a tegnapi ruháim, majd visszamentem az ágyhoz, hogy megnézzem mivel állok szemben. A jobb kezem be van kötve. A fejem sajog. De várjunk itt van a zárójelentés. Azt írja a jobb kéz zúzódott, a koponyacsont bal fele repedt, és egy nem annyira erős agyrázkódás. Hú mamám ezekkel a sérülésekkel évekbe telik innen kijutni.... Na jó csak hónapokba. Hamarosan bejött a főorvos is, aki kiejtette a kezéből azt a köteg papírt ami benne volt. Egy fél percig farkasszemet néztünk, aztán megrázta a fejét. Aztán mégegyszer. Majd odasétált hozzám és alaposan végigmért. Aztán csak nézett rám. Én meg rá. Ez eltartott úgy... öt percig. Aztán elővett valami fáslit, és átkötötte a kezemet. Kimért kétféle orvosságot, amit be kellett vennem, aztán elkísért egy röntgenszobába (ez a neve?? ha nem akkor javítsatok ki.) Megröntgenezték a fejemet, aminek csodás módon nem volt semmi baja. o.O  Ok ez még nekem is fura... Egy nővér visszakísért a szobámba azzal, hogy ha ez így marad (már hogyne maradna? Vagy éjszaka valaki betöri a fejem?) akkor holnap már haza is engednek. Jeeee végre kijutok erről a hátborzongató helyről. A fejem már nem fájt annyira. De mit tudok csinálni addig is? Egyáltalán mi a fene történt tegnap??


* Egy másik szemszög: Sunnador- a nappal ura*

- Biztos helyről tudom uram, hogy holnap mutatják be azt a varjút azoknak az éjjeli baglyoknak! -hajlongott előttem egy öreg, kopaszodó emberke.
- Rendben hiszek neked, de ha becsaptál az életednek vége!! - elég világos voltam, talán ez a tata is megértette mit akarok.
- Igenis nagyúr! -hajlongott- És most elmondom a pontos adatokat. A bemutatás Moonella királynő palotája előtt lesz. A két ország határán. Tudja hol van nem? Szóval ön odamegy egy sereggel, ami kettéválik. Egyik felében a legjobb íjászaik, a másikban a közelharcosok. A világosabb oldalról támadnak (annyival könnyebb) a közelharcosok zűrzavart keltenek, nem is az ölés a lényeg. Sőt maximum tíz áldozat eshet! Maximum tíz! Viszont ebbe nem számít bele az a kis varjú! Ő az íjászok dolga. Aki lelövi annak ígérjen valami jutalmat úgy nagyobb lesz a siker. Utána ahogy mentek úgy el is tűnnek. Majd sorban, lassan az elkövetkező hónapok alatt, az egész birodalmat körbevéve, befelé haladva foglalja el és teszi fényessé ezt a helyet. Megfelel önnek nagyúr?
- Hmm jó tervnek tűnik. Brendon mondja el a tervet a hadsereg vezetőinek!! Na ha maga igazat mondott és sikerrel is járunk, akkor nagy jutalomra számíthat.
- Köszönöm nagyúr.- mondta. Meghajolt, sarkonfordult, és elment.
Fura kis emberke. De úgy látszik igazat mondott. Alig várom a holnapot. Ez lesz életem legszebb napja. És megbánja még Moonella királynő, hogy oly' csúfos módon elhagyott! Megbánja még....

Na most hogy minden kész van, irány a sötétség. Pfuj. Ha nem akarnám első sorból nézni nem is mennék el... Hmm senki nincs az utcákon. Akkor tényleg igaz, és minden a terv szerint fog menni. Ott a nagy tömeg! ROHAAAM!!!! Kiáltottam telitorokból. A sereg megindult előre. Még reggel közöltem az íjászokkal, hogy aki lelövi a kör közepén álló alakot, az nagy jutalmat kap. A sereg nagy káoszt keltett, és az íjászok megkezdték a munkát. Két lövés mellé ment, de a harmadik!!... Várjunk mi ez? Egy pajzs? Neeeeeeee!! De várjunk eltalálták azt a varjút! Ezaz! De honnan került ide ez a burok? Mindegy VISSZAVONULÁÁÁS!! És mikor hazaérünk nekiállok terveket kovácsolni, és Moonella térdreborulva fog könyörögni, hogy fogadjam vissza! De azt már nem!


*És egy harmadik szemszög: Moonella királynő- az éjszaka úrnője*

- Igen kisasszony minden készenáll a kiválasztott fogadására.- a kedvenc udvari tanácsadóm és egyben legjobb barátnőm ült mellettem. Igaz hogy barátok voltunk de kötelességének érezte, hogy kisasszonynak hívjon.
- Köszönöm Annabell.- mondtam.- a helyem is készen van az ablakban? Nem szeretném, ha idő előtt megtudná ki vagyok, és egyáltalán mi miatt kell kockáztatnia az életét.- mondtam bánatosan.
Tudni kell, hogy valamikor réges-régen Sunnador és én együtt uralkodtunk egy óriási birodalomban. A népeink jól megvoltak egymással. De aztán Sunnador egyre több fényt akart, háttérbe akarta szorítani a sötétet. A népem egyre sötétebb helyeket csinált, növelte mindenhol a sötétséget. Sunnador és köztem mindennaposak lettek a viták, mindig azt hangoztatta, hogy a párhuzamos dimenzióban mindig nappal, a fényben vannak ébren az emberek, és a sötétben alszanak. Amikor meguntam ezeket a vitákat, a hold erejének segítségével egy széles folyót zúdítottam a két nép közé. Itt mindig sötét van, a túloldalt meg világos. De akik a túloldalhoz közelebb laknak, náluk világosabb van. Nem sokkal, de érezhető a különbség. Így van a túloldalt is. Sunnador azóta azon van hogy ezt megbosszulja, és mindent fényessé tegyen. Azt is tudnotok kell, hogy én vagyok a kiválasztottak ősanyja, én vagyok az első Moonnet. Ha valaki átveszi a trónom, az megkapja a halhatalanságom, és én felszállok, a hold pedig magához vesz. Remélem ez a lányka lesz az örökösöm. Sok jót hallottam róla.
- Persze, hogy kész van a helye kisasszony.- mondta Annabell mosolyogva.
- Köszönöm. Most ha nem bánja elmegyek lefekszem. Hosszú lesz a holnap.
- Persze kisasszony.- és kiment a szobából.
Lefeküdtem és próbáltam nyugodtan elaludni. Többé-kevésbé sikerült is.

Hát ez a nap is eljött, amikor a kis kiválasztottunk bemutatkozik a népeknek. És ha méltó rá, engem is megláthat. Megtudja származása titkát, és a sorsát is, amit én zúdítottam rá.  De már gyűlik is a tömeg. És ott van! Tényleg olyan bájos mint mondták. És erősnek is tűnik. Nem lesz itt baj. Minden a megbeszéltek alapján megy de...... az ott.... csak nem.... ez nem lehet igaz! Csak ezt ne!! Sunnador! Gondolhattam volna, hogy keresztbe fog tenni! Készülnöm kellett volna rá! Minden az én hibám, mindent elrontok. De várjunk, nem ölnek. Akkor miért jöttek? Jujjj egy tűzgömb a kislány felé száll! De hát.... ez egy pajzs! Milyen gyorsan jár az agya. Uram isten!! Eltalálták!
Felálltam és lerobogtam az összes lépcsőn, kirohantam a kertbe, onnan a tömegen át a kör közepén lévő emelvényhez, és karjaimba vettem a lányt. Holdpajzsot emeltem magam köré és visszarohantam a lánnyal a palotába. Közbe Sunnadorék elmentek. Aljas egy terv. A legjobb orvosaim küzdenek a kislány életéért. Scarlet Amadela Dreamons. Kiválasztotthoz illő név. Hasonlít az enyémre. Moonellabet Amadelina Dreamoons. Csak az idők során kicsitt megkopott. És az első név nem is öröklődött soha. Le kell pihennem ez túl sok volt nekem! Holdpajzsot használni, és futkosni ennyi év után felkészülés nélkül.... Vigasztaló, hogy életet mentettem vele. Vagyis remélem. Ahogy a szobámba értem beledőltem az ágyba.

Kopognak. Ki lehet ilyen korán? Várjunk... már ebéd is elmúlt... mindegy.
- Máris megyek!!- kiálltottam és a tegnapi ruhámban az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és a főorvossal néztem farkasszemet. Jelenteni jött Scarlet állapotáról. Azt mondja felkelt. És elég jól van a körülményekhez képest. Visszamentem a szobámba és felvettem egy tiszta ruhát. Majd elindultam a kórházépületbe, hogy beszéljek szegény lánnyal, akinek én hoztam nyakára a bajt.

--* Ebben a részben, azért mutattam be más szemszögekből is a történetet, mert így néhány részlet érthetőbb lett (vagyis remélem), ugyanúgy mint a nyolcadik részben, ami szintén egy ilyesmi epizód volt. Köszi az olvasást remélem tetszik. Ha észrevételed, tanácsod, stb. van akkor az oldal tetején található űrlapon keresztül nyugodtan üzenhetsz nekem :3  *--

9.Rész

Húha. Holnap bemutatnak egy egész országnak... tartománynak... nem tudom, hogy Moonfallow micsoda. Annyira izgulok!! Nem tudom még hogy mi lesz, de biztos sok ember lesz, és tévések, meg minden... Húú na nyugodjunk le és menjünk suliba. Miért kell nekem suliba mennem? Egyáltalán milyen óráink lesznek? Ajj mindegy elrakok mindent aztán majd meglátjuk.
Összekaptam magam, és elindultam a Bonjour felé. Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hűvös, februári idő. Mikor odaértem a kávézóhoz, csak Jessit láttam, aki elmondta, hogy a fiúknak be kellett mennie korábban javítót írni. Szegények. Na mindegy rendeltünk a pultnál, megittuk a kávéinkat, és elindultunk a suliba (csak nehogy elkéssünk....) Az első óránk rajz. Jessinek földrajz. Rajzról nem nagy gáz elkésni, de földrajzról igen... Mr. Joel inkább egy házisárkány, mint egy tanár. Na itt vagyunk. Öt percünk van beérni az órára. Na itt a rajzcuccom, és irány a terem. Huhh pont beértem. James már az asztalnál ül.
Én: -Hello. Milyen lett a javítód?
J: -Hát szerintem jó. Majd meglátjuk.
Rajzon ma mindenki azt rajzolt amit akart. Én egy lovat rajzoltam. James egy farkast. Hmmm jól néz ki. Na mindjárt vége az órának. Miért ilyen rövidek a rajzok?? Hjaj. Egy tesi jön. Az se jobb. Futunk egész órán, mert múltkor a fiúk hülyültek. Aztán fizika, nyelvtan, biosz, és egy ofő. Ezek is gyorsan elteltek, és igazából teljesen kiment a fejemből a holnap. Csak amikor hazaértem, jutott eszembe megint. Szörnyen izgulok. Nem tudom mi lesz, még sosem álltam ki ekkora tömeg elé. De hideg van! Már megint ki van kapcsolva a fűtés. Megyek le a pincébe a kapcsolókhoz. Ezaz fűtés: 19 Celsius fok. Ki állította erre? Érzem hogy valaki áll mögöttem. Megfordulok, és anya van ott.
Én: -Jajj! Szia anyu! Te meg mit csinálsz itt?
A: -Csak azért jöttem, hogy felkészítselek. De egy kicsit meleg volt, ezért levettem a fűtést.
Én: -Anya én megfagyok! Ugyhogy visszakapcsolom ha nem baj.
A: -Persze, nyugodtan. Ha neked úgy jobb.- mondta mosolyogva.
Úgyhogy feltekertem a fűtést 23 fokra. Kb. 10 perc múlva már érezni lehetett a különbséget.
Anya mindent elmagyarázott. Azt hogy legyek jólnevelt, szépen válaszoljak a kérdésekre, hogy pontosan a tartományok határán álljak és a többi, és a többi. MIkor már nagyon felkészült voltam azt mondta, hogy most pedig irány Moonfallow. Húha... oké. Máris? Ilyen korán? Még lélekben fel kell készülnöm! Na mindegy... ha muszáj, hát muszáj. Tehát anyával átmentünk Moonfallowba. Apa már ott volt. De ezen már nem lepődtem meg. Annyi furcsaság történik velem mostanában, hogy már semmin sem lepődöm meg. De ahogy körbenéztem itt volt Jessi, James, és Jack is. Mindjárt indulunk. Nem akarok, haza akarok menni! Na jó olyan vagyok mint egy ovis... Összeszedem magam és menni fog.
Húú na itt vagyunk! A két tartomány határa. Ahogy itt álok tényleg! Az egyik oldal sötétebb, a másik világosabb! Na mindegy most inkább arra koncentrálok, hogy mi lesz. Szóval ki kell állnom, és körbe meghajolni, hogy mindenki lásson. Válaszolni néhány kérdésre, és ennyi. Ez menni fog. Ha nem akkor nem szeretem magam. Na jó kezdek megint ovis lenni. Rendben egyre többen vannak mindkét oldalon. Jajj de izgulok! Na jó a két vezető fölállt a helyére. Én jövök. Azért egy próbát csinálhattak volna! Fogalmam sincs mit kell csinálni. Csak az infókat tudom. Most például fel kell mennem a két ember közé, mindkettővel kezet fogni, de először Planettaces (sötétebb), azután pedig Starspat (világosabb) tartomány vezetőjével. Na hajrá!! Rendben. Itt vagyok. Kezet fogtam mindkettővel jó sorrendben. Most elmondtak egy-két dolgot rólam, ilyen általános dolgokat: mik a képességei, mik a jelei a kiválasztottságnak stb... Na most az jön, hogy ki kell tárnom a szárnyaimat. Hmmm legyen drámai. A két vezető rámnéz,én behunyom a szemem, és kitárom a nagy fekete szárnyakat. Egy morajlás fut végig a tömegen, de gyorsan abbamarad, mert a világosabb oldalon sárgán világító emberkék tűnnek fel és sárga (tűz)golyókat lődöznek (vagy valami olyasmit...) Az összes felém irányul, de a legtöbb másokat talál el. Ajajj egy vészesen közeledik a fejem felé! Még gyorsan húztam egy extra nagy pajzsot az ország köré, majd eltalált. Összeestem, de annyit még láttam, hogy a rátermettebb emberek azonnal táplálni kezdik a pajzsot, és.......... minden elsötétült

8.Rész: Egy kis kiegészítés

---* Na szóval ez egy kis kiegészítő rész, így kicsit rövidebb lesz. Ennek segítségével talán könnyebb lesz megérteni a story-t. Lesz még a történet folyamán legalább két ilyen rész, remélem tetszeni fognak azok is. :3 *---

A nevem James Linesson és nemrég költöztem Lovearth-be. Azért kellett otthagynunk a régi életünket, mert a szüleim valami (vagy valaki) elől menekültek. Már harmadjára költözünk, úghogy megszoktam. Elsőnek két éves koromban, aztán nyolc éves koromban és most is  költözünk. Tehát nem volt újdonság.
Szóval amikor megérkeztünk akkor azonnal beiratkoztam a Lorsenn gimnáziumba, ami a közelünkben volt. Az első napon rögtön eltévedtem és belefutottam egy lányba. Vagyis inkább ő belém. :) Kiderült, hogy egy osztályba járunk és hogy a barátnőjével együtt ki van közösítve. Nem mondom, nagyon bejött nekem (kiderítettem, hogy Demonnak hívják), így persze hogy melléjük álltam, és nem a magát nagyra tartó Cathrina csatlósai közé. Megismerkedtem a barátnőjével Jessivel, akinek kétszínű a szeme :) és találkoztam egy régi ismerősömmel, Jackkel. Nagyon hamar összejöttem Demonnal, akit mindennél jobban szeretek, és sikerült összehozni Jessit és Jacket is. De épphogy minden elrendeződött volna, amikor egy Rian nevű (hold)angyal jelent meg álmomban és tájékoztatott származásomról, valamint arról, hogy a barátnőm valami kiválasztott, vagy mi a csuda. Utána ahogy jött eltűnt. Egy olyan húsz perc múlva jött a hívás Demontól, hogy nála is járt Rian. Miután letettük gondolom azonnal hívta Jessit, mivel másnapra ő is mindenről tudott. Idővel Jacket is beavattuk, és így négyen nagyon jóba lettünk. Idővel Demon apja elvitte Demont a moonnetek földjére, ahova később engem is magukkal vittek. Meg persze Jessit is. És múltkor már Jacket is. Demonnak nagyon sokat kell gyakorolnia, de nagyon nagy ereje van. Meg kell tanulnia kordában tartani, és felkészülni mindenre. Még nem tudjuk, hogy Cathrinának például mi az ereje, vagy hogy mi ellen kell bevetnie. Szegénykém élete fenekestül felfordult, de úgy tűnik egész jól viseli. Amiben tudunk megpróbálunk neki segíteni.De ma például nagyon stresszes volt. Holnap bemutatják Moonfallow egész népének, és még nem tudjuk mi vár ránk. Beszélt nekem valami Sunnadorról, aki az éjszaka ura akar lenni, meg fényt akar, de nem nagyon értettem miről beszél. Mindenesetre meg kell mentenie a népét valami katasztrófától, és ebben én teljes mértékben támogatni fogom. Holnap veletartok Moonfallowba és minden rendben lesz. Demonnak nem eshet semmi baja, erről kezeskedem!

7.Rész

Ez a kis látogatás amit Moonfallowban tettünk, ez csak egy kis ízelítő volt. (Visszajönni ugyanúgy kell, itt is minden házban van ugye  kristálygömb.) Az elkövetkező hónapokban minden éjszaka elmentünk és gyakoroltam, gyakoroltam, és gyakoroltam. Mostmár szárnyak használata nélkül is tudok repülni, tudok mozgatni tárgyakat messziről, és néha hallom mások gondolatait. Elvileg ez is jelzi, hogy kiválasztott vagyok. Nappal pedig az iskolában vagyok és az órákon kétszer annyira figyelek, mert ugye a sok gyakorlással fejlődött az agyam is, így majdnem szó szerint megjegyzem az anyagot. Amikor első nap mentem suliba Rian megjelenése után, minden ugyanolyan volt, kivéve Cathrina szúrós szeme a hátamban..... Egész nap figyelt, hogy észrevesz-e rajtam valami változást. A karomon lévő mintát hamar észrevették a tanárok, és azt hitték tetoválás. (o.O) De mivel én vagyok az iskola "éltanulója" ezért ezt az egy dolgot elnézik. (Ha tudnák, hogy ez a "tetoválás" mivel jár akkor repülnék.... a suliból :D) Na mindegy. Persze Cathrina ezen is hisztizett, mert ő is akar tetoválást ami szinte világít, és hogy neki is elnézhetnék. A tanár egy egyszerű "hármasoknak nem nézünk el semmit" mondattal lerendezte, Cathrina meg főtt a levében (:D). De a szünetben hallottam ahogy Christy azt mondja neki "az a csaj egy bolond. Ne is törődj vele." Akkor hát még nem tudnak rólunk. Bár nem is baj, hogy nem jönnek oda kérdezősködni, hogy "tényleg holdember vagy? , látsz a sötétben? , tudsz repülni? , stb..." Bár nem hinném, hogy Cathrina érdekét szolgálná. Szerintem úgy gondolkodik, hogy ha nem ő a kiválasztott, akkor ne tudjon senki semmiről. Okos. Csak nem tudja, hogy ezzel nekem segít. A srácokkal ugyanúgy minden reggel a Bonjourban találkoztunk. Jacket és Jessit mindig beavattuk a történésekbe, és apa megtanította azt a mondatot amivel Moonfallowba lehet jutni. James és Jessi felváltva aludtak nálunk hétvégén, és végül most apa úgy döntött, hogy Jacket is elvihetjük magunkkal. Így ma mindenki nálunk találkozik 7-kor. Vacsizunk és indulunk. Nekem van egy sejtésem a medálommal kapcsolatban. Szerintem azzal is el lehet jutni Moonfallowba! Majd ma kipróbálom. Apuval épp palacsintát sütöttünk, amikor csöngettek. James állt az ajtóban egy csokor vadvirággal. :) Odaadta és cserébe kapott egy csókot. Vázába tettem a virágot, amikor ismét csöngettek. Jessiék álltak az ajtóban és egy tábla csokit hoztak. (édesek :)  ) Bekísértem őket a konyhába és amíg apa tovább sütötte a palacsintát, addig Jacket körbevezettük a házban (állítása szerint egy kastély... :D)

Utána visszamentünk apuhoz és megettük a rakás palacsintát. Közbe elmondtam apunak az ötletem a medállal. Azt mondta lehetséges, próbáljam meg. Közben kiderítettem, hogy anya Planettaces fővárosában lakik (Moontown) és a külvárosban egy telken. Az ő háza is kb. olyan nagy mint az otthoni. És ott is van szobám pont ugyanúgy berendezve. :3

Demon háza

Amikor megvacsiztunk lélekben felkészítettem Jacket az útra, és elővettem a medálom. Mindenki megfogta és elmondtam a kódot négyszer: Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem. És a végére tettem: Autem!! Két perc múlva már anya háza előtt álltunk. Jack csak pislogott mert nem látott sokat. Ahogy Jessi sem. Bevezettük őket a házba ahol több volt a fény. Itt már nagyjából láttak. Kicsit beszélgettünk, majd kimentünk az udvarra és a változatosság kedvéért gyakoroltam. Már majdnem olyan gyors voltam, mint anya. Majdnem. Megijesztettem Jessiéket akik a nyugágyon ültek, azzal, hogy felemeltem őket messziről. Jamessel nevettünk egy kicsit aztán folytattuk a kiképzést. A csatáink Jamessel kezdtek mindennapossá válni. Egyre többször nyertem én. (Úgy megy egy ilyen párbaj, hogy használjuk az erőnket, és amikor úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább azt mondjuk állj, és mindketten befejezzük a támadást.) Ma is versenyeztünk, és ma is nyertem. Aztán visszamentünk a házba és ettünk ismételten. Egy ilyen edzéstől jól megéhezik az ember. Úgyhogy ettem szendvicset. :D Holdfénykrémmel. Az nagyon finom. Olyan mint a vaj, csak kicsit más az íze. Édeskésebb és savanykásabb is egyszerre. Jessi és James is evett, de ők nem olyan sokat mint én. :) Jack pedig nem merte megkóstolni. Először én se... És Jessi se, meg James se... :) De végül rávettük Jacket, hogy legalább egy harapást. És ízlett neki, úgyhogy evett még hármat :D Aztán megkérdeztük anyut, hogy nem akar-e hazalátogatni. Kicsit vonakodott, de aztán belement. Úgyhogy megint mindenki megmarkolta a medálom, és irány haza. Anyának kicsit világos volt úgyhogy besötétítettünk. Alig ismert rá a házra, úgyhogy őt is körbevezettük. A szobám ismerős volt neki (nem is tudom honnan) :) De aztán visszavittem, mert neki ott holnap dolgoznia kell. Igazából nem tudom mi a dolga, de sokat fizetnek érte. És ott jobb cuccok vannak. Úgyhogy.... ruhatárújítááááás!!! Csomó új rucim van, nagyon jól néznek ki, és rám vannak szabva! Hamarosan it az idő. A két tartomány határán bemutatnak a népnek. Jajj én előre félek. Biztos fog valami rossz történni. Érzem. Előkészülök holnapra addig is. Már annyira nincs hideg. Február van úgyhogy valami átmeneti kell.

Februárra pont jó :3

Ez pont megfelel. Elmegyek zuhanyozni. Apa addig autóval mindenkit hazadobott. Épp mikor öltöztem és mentem volna reggerlizni, jött egy sms apától, hogy a bemutatás időpontja.... holnap után!! Jézusom mindjárt elájulok! Juuujj én nem merek kiállni egy egész ország elé, és a tévékben is, meg a rádióban, meg az újságban, és.... jajj. Jobb ha megnyugszom, és elterelem a figyelmem. Megreggeliztem és megnéztem néhány közösségi oldalt.

6.Rész

Szóval átrepültünk Jamesékhez, hogy összeszedje a cuccait. Bemutatkoztam a szüleinek, (Carl és Josephin) majd felmentem vele a szobájába. Nekiállt turkálni a szekrényében, hogy mit hozzon magával, amikor megláttam egy tök jó pulcsit. Egy vörös, jack daniels-es volt, és nagyon királyul nézett ki. Megkérdeztem, hogy felpróbálhatom-e. Azt mondta szívesen nekem is adja, mert már kinőtte és ez nem is az ő színe.

A pulcsim :3

Felvettem és csak egy kicsit volt nagy rám. James szerint nagyon jól állt, és ezzel ünnepélyesen nekem adta. :D Amíg én a tükörben nézegettem magam, addig ő fogott egy sporttáskát és belehajigált néhány cuccot. 5 perc múlva kész is volt. Nem hozott sok cuccot, mert nem tudtuk előre,hogy milyen mozgalmas éjszakánk lesz (nem olyan értelemben :)> ). Elköszöntünk a szüleitől és elindultunk hozzánk immár gyalog, mert fájt a hátam a sok repüléstől... Na mindegy húsz perc alatt odaértünk és bementünk a házba. Már elég késő volt, így elkezdtük kitalálni mi legyen a vacsora. Apa egy cetlire kiírta, hogy elment vásárolni, és hogy várjam meg. Egy öt perc múlva, néhány nagy zacskóval a kezében lépett be az ajtón. Elvettem tőle kettőt és nekiálltam kipakolni. James is segített, bár semmit se tudott,hogy hova rakjon ( :D ). Amikor kész voltunk apa felajánlotta hogy süt nekünk valamit. Én tojásrántottát kértem, James bundáskenyeret. Miközben apa sütött elmeséltem neki az álmomat és azt, hogy van egy fekete szárnyam. Majdnem elejtette a serpenyőt amikor meghallotta. Azt mondtan nehéz éjszaka vár rám, mert most, hogy ezeket mind tudom, el kell mennünk Moonfallowba, hogy találkozzam anyuval, és elkezdjük a kiképzést.
Akkor még nem tudtam mit fognak kiképezni rajtam, csak azt tudtam, hogy fáradt vagyok, fáj a hátam, és ennék végre vacsorát. Apu turbó sebességre kapcsolt és nagyon gyorsan kész volt a kaja. Nagyon gyorsan meg is ettük. Nem is beszélgettünk közben. (pedig szoktunk)
Apa azt mondta valami olyan ruhát húzzak amiben tudok mozogni, és megengedte Jamesnek, hogy jöjjön, ha nem lesz láb alatt. Úgyhogy fölmentem a szobámba és átöltöztem. Közben azon gondolkoztam, hogy apu eddig hogy intézte el, hogy találkozzon anyuval? Mikor volt ebben a Moonfallowban? Egyáltalán mi ez a hely, és hol van? És nekem mi dolgom vele? Ezer és ezer kérdés keringett a fejemben, de úgytűnik ma mindegyikre megkapom a választ. Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába. Apuék épp valami fiús dologról dumáltak, valami meccsről, amiben ugyan annak a csapatnak szurkolnak. Megköszörültem a torkom, mire apu rámfigyelt, és rázúdítottam az összes kérdésem. Hát igen, megtudtam, hogy Moonfallowban kicsit más az idő...(és nem az időjárásra gondolok...) Tehát ha átmegyek Moonfallowba este nyolckor és visszajövök másnap reggel ötkor, az itt 9 óra. Moonfallowban 12. Tehát kicsit úgymond gyorsabb az idő. Ebből jön, hogy apa éjszaka ment el anyához, és ez a hely igazából nincs. Vagyis egy másik dimenzióban van ha úgy vesszük. Moonfallow olyan mint egy tartomány...kb... De csak két országból áll: Starspat egy kicsit világosabb és Planettaces pedig sötétebb. Hogy ez mit jelent azt nem tudom. Elvileg anya Planettaces-en belül él valahol. A hely nevére nem emlékszem pontosan... Na mindegy apa azt mondta, mostmár indulni kell, úgyhogy drukkoljatok, hogy minden jó legyen.
Elindultunk apu után a pincébe, ahol volt egy ajtó amit eddig nem is láttam. Bementünk. Elég sötét volt, de valahogy jobban láttam, mintha világos lenne. A szoba közepén van egy asztal amin egy gömb sárgásan világít. Apa rárakta a kezét és intett, hogy mi is tegyük ezt. Utána elkezdett mormolni valami ilyesmit: Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem. Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem.... Ezt elmondta asszem háromszor és utána annyit mondott hangosan: Autem!
Elkezdett forogni a világ. Körülöttem fények cikáztak és a sötétség körbevett. De a fénylő gömböt nem engedtem el. Aztán azt veszem észre, hogy egy éjszakai utcában állok apa és James között. Ránéztem apára aki annyit mondott megjöttünk. Nagyon sötét volt, mégis kiválóan láttam és kezdtem ráébredni, hogy mit jelent az hogy Planettaces-ban sötétebb van: most ott vagyunk és Moonfallow másik felében világosabb van. És ez van éjjel-nappal. (van itt egyáltalán nappal??)
Elindultunk az utcán, és egy ideig mentünk majd apa bekopogott egy házba. Egy nő nyitott ajtót, aki megszólalásig hasonlított rám, csak a haja szőke volt. Bementünk és a kintinél kicsivel világosabb volt. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Sejtésem beigazolódott, a hölgy aki ajtót nyitott, az anyám. Azért nem élt velünk mert születésem után egy harcban megsérült, de mostanra már teljesen felépült. Elmeséltem neki röviden ami eddig történt velem (a legutóbbi dolgokat pontosan kirészletezve) és mire ezt befejeztük, addigra kint feljött a hold. Úgy éreztem, hogy szétvet az erő, legszívesebben rohangáltam volna, és ez szerintem látszott is rajtam, mert anya megkérdezte: -Nem kéne kezdenünk? Tehát kimentünk a kertbe ami valami láthatatlan fallal volt elkerítve a szomszédoktól. (Még szoknom kell a helyet.) A fiúk végig valami sportról csevegtek, amíg anyukámmal körbejártuk a kertet. De ekkor már nem bírtam magammal. A szárnyaim láthatóak lettek, és egyszrűen elkezdtem repkedni. Csak körbe és körbe, össze-vissza a nagy kertben. Apám azt mondta el kéne kezdeni úgyhogy odaálltam eléjük. James közben szerzett egy nyugágyat (?!) és letelepedett néhány méterre tőlünk. Apa elmondta a képességeiket: ő sötétséget szabályoz, anyám pedig ultra gyors, és kiválóak az érzékszervei. Először anyáét próbálom ki. Összpontosítottam és elkezdtem futni. Gyorsabb voltam, mint egy átlagember, de nem annyira, mint anya aki ezalatt megkerülte a kertet és utolért. Azt mondta, hogy ezt a képességet sok edzéssel lehet fejleszteni, és ahogy egyre gyorysabb leszek, úgy javulnak az érzékszerveim.
Apáé már egy keményebb dió volt. Megmarkoltam a medálomat ami annyira fényes volt, hogy nem tudtam ránézni. Erősen arra gondoltam, hogy körülöttem minden világos majd kinyitottam a szemem. Körülöttem tényleg minden árnyalatokkal világosabb volt mint másutt. Aztán visszahunytam a szemem és arra gondoltam, hogy eltűnök a körülöttem lévő sötétségben. És tényleg egy sötét felhő vett körül és senki nem láthatott rajta keresztül. Eltüntettem a sötét felhőt és Jamesre néztem: -Neked mi a képességed? Válasz helyett rámnézett, és éreztem ahogy egyre gyengébb vagyok. Aztán újra erőt éreztem.
-Mi volt ez?
-Elvettem az energiád. De ilyenkor általában az ember összeesik.-mondta mosolyogva.- Te tényleg különleges vagy.
Meglóbáltam előtte a medálom, mutatva, hogy emiatt nem estem össze. Majd megkérdeztem hogy csinálja. Szóval el kell képzelni ahogy az előtted álló emberből fénysugarak indulnak el és hozzád szállnak. Ha elhiszed magadnak, hogy a sugarak az energia, akkor elveszed a másiktól az övét. Ezzel a teknikával visszafele is lehet dolgozni, hogy másnak adsz a saját erődből. Hmmm hátha sikerül. Ránéztem Jamesre és elképzeltem, ahogy belém árad az erő. De ő gyorsan kapcsolt, és mosolyogva pont ugyanezt tette. Ez olyan mint egy párbaj. Majd hirtelen megszakítottam a fénysugarakat, erre ő is befejezte a támadást. És nevetve azt mondta: -Te egy mindentudó vagy! Most már tuti te vagy a kiválasztott.-és közben szorosan átölelt.
Amikor azt hittem, hogy ez a kiképzés, nagyot tévedtem. Az csak ezután jött...

5.Rész

Végre szombat van!! Elmentem zuhanyozni. Jamessel úgy beszéltük meg, hogy délben jön, így még előtte lesz időm átmenni Jessihez. Letusoltam, és nekiálltam ruhát válogatni. Találtam egy lila OMG!-s pólót, egy fekete gatyát, és egy sportcipőt. Felvettem egy lila-fekete karkötőt, és egy táskát. A hajamat egyszerű lófarokba copfoztam, és elindultam Jessiék fele.

Bekopogtam hozzájuk, és meglepetésemre Jack nyitott ajtót. Azt mondta Jessi mindjárt jön csak öltözik. Leültünk a kanapéra, amikor Jessi robogott le a lépcsőn, és egy "jajj de kiváncsi vagyok"pillantást vetett rám. Ránéztem Jackre, aki azt mondta tud róla, és reméli nem baj. Mondtam neki, hogy nem probléma, előbb-utóbb úgyis elmondtam volna. Ekkor Jessi megszólalt:
- Megmutizod? Lécci!!
- Oké.- mondtam, és megfogtam a medálom. Erősen koncentráltam, majd a szárnyaim láthatóvá váltak. Kitártam őket, hogy jobban meg tudják nézni. Jessi visítva a nyakamba ugrott, és megdícsérte, hogy milyen szépek.
- De miért feketék?
- Mert mi az éjszakának vagyunk az urai. A sötétben szinte nem is látszik.
- Értem mostmár.- mondta mosolyogva.
Jack nem volt ennyire elragadtatva, de ő is megdícsérte a szárnyaim. Kimentünk a kertbe, és mivel ez egy elég elhagyott környék egyszerűen felrepültem és köröztem néhányat a levegőben. Majd Jessi fölé szálltam és elkaptam a kezét. Erősebben csapkodtam és  magasba emeltem őt is. Visítozott és kacagott. Nagyon tetszett neki a repülés. Óvatosan letettem a földre, majd én is leszálltam. Tizenegy óra van mennem kell haza, mert jön James. Elköszöntem Jessiéktől, jó koncertezést kivántam, majd ha már van szárnyam akkor (csak mert miért ne) felemelkedtem nagyon magasra ahol az emberek már nem láthatnak, és hazáig repültem. Otthon amikor senki nem járt az utcában, egyszerűen leereszkedtem a kertbe. Fél tizenkettő van. Apa ma kettőig dolgozik. Nekiálltam valami ebédet készíteni. Hmmm mi legyen? Megvan! Palacsintát fogok sütni! Pár perc alatt bekevertem a tésztát, és nekiálltam sütni. Csöngettek. Ó már dél is van? Hogy elment az idő... Kimentem és kinyitottam az ajtót. James volt az kezében egy csokor vörös rózsa. Egy csókkal köszöntöttük egymást, majd behívtam a konyhába. Miközben a rózsákat vázába tettem, közben megforgattam egy palacsintát. Miután kisütöttem az utolsót, mindenféle tölteléket pakoltam az asztalra. James egyszerű fahéjasat és lekvárosat is evett, de én inkább az extrémebbeket szeretem. Így tettem bele lekvárt és fahéjat is. A következőbe meg mákot, fahéjat, és lekvárt. James csak egy kicsit lepődött meg rajta. Ebéd után fölmentünk a szobámba és megmutattam neki is a szárnyamat. Nagyon tetszett neki, majd amikor megkérdeztem, hogy ki akarja-e próbálni a repülést igent mondott. Kimásztunk a tetőre, megfogtam a kezét, és elkezdtem repülni. Jó nehéz volt nem mondom... Na mindegy. Felrepültem vele a parkban lévő legmagasabb fára. Beszélgettünk Jessiékről, hogy milyen jó  boldognak látni őket, majd arról is, hogy James aludhatna nálunk. Beleegyezett, így átrepültünk hozzájuk a cuccaiért...

--*Bocsi, hogy kicsit rövid lett, a következő ígérem hosszabb lesz (hétfőn vagy kedden lesz fent!) ^w^ *--

4.Rész

... Na igen. Az álmom úgy kezdődött mint minden normális álom. Jessit és Jacket láttam, ahogy egy koncerten ugrálnak. De aztán láttam magamat belépni a fénylő medálomba: Egy nagy sötétségben találtam magam, ahol egy kis holdfény derengett. A hátamon egy szárny volt, és lebegtem. Vagy repültem. Nem tudom. A bal kezemen fénylő minták jelentek meg. Iderepült egy angyal, és meghajolt előttem.

A holdangyal meghajol Demon előtt

Demon a szárnyakkal

Meghajolt és ezt mondta:
- Scarlet Amadela Dreamons! Második holdágról származó moonnet, ezennel tiszteletem teszem előtted, Moonfallow lakosai nevében. Én egy hodangyal vagyok, Rian, és engem azért küldtek, hogy elmondjam: Te vagy a kiválasztott, aki megment minket Sunnadortól, aki át akarja venni az uralmat az éjszaka fölött, és fényessé akarja tenni. Ez pedig mind az emberek, mind a moonnetek számára veszélyes. Az emberek fényben nem tudnak aludni, a moonnetek pedig a holdfényből élnek, abból vesznek energiát. Egyedül a holdfénymedállal rendelkezők tudnak örök napfényben élni, de ők is csak egy hónapig. Nektek moonneteknek különféle erőitek lehetnek: vannak akik repülni tudnak, akik szabályozzák a sötétséget, akik nagyon gyorsak és jók az érzékszerveik, és vannak akik el tudják szívni másoktól a holdfény erejét. Ha jól tudom, eddig nem volt tudomásod arról, hogy moonnet vagy, de ez most mindegy is. Tanítóid Robert Dreamons és Amadela Whiten lesznek.
- Várjunk csak! Robert Dreamons az apám, Amadela Whiten pedig az anyám, aki 16 éve halott. Nem?!
- Nem. Nem halt meg. Csak nagyon legyengült, ezért hazatért Moonfallowba. De mostanra megerősödött annyira, hogy tanítani tudjon téged.
- Értem. És ki lehetett volna még kiválasztott? Még két ember, nem?
- De igen. Cathrina Ellnor, és James Linesson.
- Miiii?! James a pasim, Cathrina pedig az ősellenségem! Ez lehetetlen!
- Pedig nagyon is lehetséges. James első holdágról származik és a legutóbbi ezred utolsó hónapjának 27. napján született, Cathrina negyedik holdági leszármazott és az utolsó hónap 29. napján született. James képességéről már tudunk, de Cathrináéról még nem.
- Értem. És ők tudják magukról, hogy moonnetek? (vagy mik?)
- James már tudja. Tőle jöttem hozzád, és Cathrina maradt a végére.
- Hűha! Ha Cathrina megtudja, hogy valamiben én vagyok kiválasztott és nem ő... Bele se merek gondolni mi lesz. Na és James hogy fogadta?
- Örült neki, hogy te vagy a kiválasztott és nem ő, vagy Cathrina. Elmondása szerint neki túl nagy felelősség lenne. De mostmár hagylak pihenni kedvesem. Még annyit, hogy a kezeden lévő jelekről semmit sem tudunk, de az előző kiválasztottnak is volt szárnya. Jó éjszakát Scarlet!
- Köszönöm. És csak nyugodtan hívj Demonnak.
- Ahogy óhajtod. Jó éjt Demon!
Kiléptem a medálból, pont úgy ahogy bementem, majd felébredtem és felültem az ágyban. A telómért nyúltam és felhívtam Jamest. Felvette a telefont és megkérdezte járt-e már nálam Rian. Elmondtam neki mindent amit az angyal mondott nekem és azt is, hogy ezeket a szárnyakat nem tudom hogy lehet eltüntetni. Ő is elmondta, hogy Rian mit mondott neki, aztán leraktuk a telefont. A medálomhoz nyúltam és meglepve láttam, hogy fényesen világít. Gondolom feltöltötte a hold. Eszembe jutott valami: Talán a medál segítségével el tudom tüntetni a szárnyaim. Megmarkoltam a medált és erősen koncentrálva arra gondoltam, hogy a szárnyak láthatatlanok. És sikerült! A szárnyaim nem látszanak, de érzem, hogy a hátamon vannak. Egyáltalán nem vagyok álmos. Hmm kipróbálom hogy tudok-e repülni. Kinyitom az ablakot és a párkányra ülök. Na most vagy soha! Kiugrok és elkezdek csapkodni a szárnyammal. És repülök!! Elmondhatatlan érzés ahogy suhanok előre a levegőben! Egyszerűen mesés. De mostmár visszamegyek, kezd felkelni a nap. Küldök egy sms-t Jessinek, hogy ébren van-e aztán azon kondolkodom, hogy mit csináljunk ma Jamessel. Ekkor jön egy sms Jessitől, hogy persze hogy ébren van és hívjam fel. Megcsörgettem és vártam, hogy felvegye. Amikor beleszólt a telefonba örömtől csengett a hangja. Elmagyarázta, hogy összejött Jackkel, meg hogy ma koncertre mennek, és mennyire nagyon boldog. Aztán megkérdezte, hogy én mit akartam neki mondani, és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Figyelmesen végighallgatott, majd a végén egy "hű de izgi!!" mondattal konstatálta, az éjszakámat, és megkérdezte, hogy megmutatom-e neki a szárnyaimat. Persze hogy igent mondtam neki, de cserébe megígértettem vele, hogy segíteni fog nekem amiben tud. Azt mondtam neki, hogy rendbeszedem magam és fél tíz körül nála leszek, majd biztosítottam arról, hogy nem, nem baj ha Jack is ott van. Majd elmentem zuhanyozni.

3.Rész

Reggel korán felkeltem, és elmentem zuhanyozni, hogy utána legyen időm ruhát válogatni. Fél óra válogatás után egy farmer, egy kötött pulcsi, egy barna magassarkú, és egy szürke sapka mellett döntöttem. Kiegészítőnek egy pilóta napszemcsit és egy szürkés táskát választottam.

A hajamat befontam, majd föltekertem kontyba, és feltettem egy halvány barnás sminket. Felkaptam egy cappuccino-barna bőrdzsekit, kiléptem az ajtón, és megcsapott a hideg téli idő.  Kimentem az utcára, ahol James már várt rám. Egy óvatos csókkal köszöntött, majd szorosan magához ölelt. Rámosolyogtam, majd elindultunk Jessiék felé. Félúton találkoztunk vele. Elmeséltük neki a tegnap délutánt, majd elindultunk a suli felé. Útközben beszélgettünk erről-arról, és szóba került, hogy Jessinek tetszik-e valaki. Nagy nehezen rávettük, és elmondta, hogy Jack Bolebly a szíve választottja. James azt mondta, hogy ismeri őt még jó régről, és szívesen beszél vele. Úgyhogy miután beértünk a suliba mi Jamessel mentünk Mr.Valeriohoz emelt rajzra, Jessi pedig lecsatlakozott a földrajzteremnél. Ekkor összefutottunk Jackkel, aki azért jött hozzánk, hogy köszönjön Jamesnek , mondván, hogy rég nem látták egymást.
A fiúk szóba elegyedtek, amíg én bementem a rajzterembe. Nem tudom miről beszélhettek, de James azzal jött vissza, hogy Jack tanítás után ma eljön velünk a Bonjour-ba.
Ez a nap is gyorsan telt, annyi említésre méltó történt még, hogy amikor Cathrina megtudta, hogy járok Jamessel, majd felrobbant mérgében....
Tanítás után immár négyesben ballagtunk a Bonjour felé. Amikor odaértünk leültünk egy asztalhoz és leadtuk a rendelést. Épp javában beszélgettünk, amikor felhoztam, hogy hogy átmehetnénk hozzám tanulni. James azt mondta, hogy előbb telefonál egyet. Én addig elmentem mosdóba. Ezzel Jack és Jessi egyedül maradtak.  Nem tudom  miről beszéltek, de mire visszaértem, már valami rockbanda hétvégi koncertjéről beszéltek, hogy Jessi elmenne-e Jackkel. Szóval ők jól elvoltak. James is visszajött, hogy ma nem ér rá, viszont holnap át tud jönni. Sietnie kellett így a többiektől elköszönt, tőlem egy hosszú csókkal búcsúzott. Megkérdeztem a többieket, hogy szombaton ők is ráérnek-e, de azt mondták koncertre mennek. Elbúcsúztam tőlük és hazamentem. Otthon megírtam a házikat, megvacsoráztam, majd lefeküdtem. Hamar elaludtam, és egy érdekeset álmodtam...

2.Rész

Jajj! Pont velem történik ilyen! Beleszerettem valakibe aki... De várjunk Cathrina azért akarta, hogy csatlakozzon hozzá, mert... Na most mégvalami ami miatt utálhat: a pasi akit meg akar szerezni úgy döntött velem tölti az idejét. Hát ez remek. De most inkább dolgozzunk! A feladat az, hogy fessünk tájképet. Waow!! James egyszerűen mesésen fest! Az ő tájképe valahogy tényleg egy tájkép! Hmm jó lesz igyekezni.
Óra végére kész lettem én is életem eddigi legszebb festményével. Amikor letettem az ecsetet és felnéztem, azt vettem észre, hogy James az arcomat fürkészi, és ahogy észrevette, hogy ezt észrevettem elkapta a tekintetét és elpirult. Fölálltam, kiöntöttem a festékes vizet, és elpakoltam. Pont kicsöngettek. Elköszöntünk a tanártól, megvártam Jamest, majd elindultunk a szekrények felé. Lepakoltunk és elindultunk a földrajz terem felé. Nem egy nagy iskola: négy osztályterem van, egy rajzterem, egy föci-biosz-kémia-fizika terem, és egy nagy tesi terem. Szóval megvártuk Jessit a terem előtt és bemutattam neki Jamest. Ő azonnal felfedezte a barátnőm felemás szemeit, és eleresztett egy óvatos bókot. Elmeséltük Jessinek, hogy hogy futottunk össze, és a találkozást Cathrinával. Utána körbevezettük Jamest a suliban, mindent megmutattunk neki. Megbeszéltük, hogy órák után elmegyünk a Bonjour-ba. Elmagyaráztuk Jamesnek, hogy az a törzshelyünk már nagyon rég óta. Megígértük Jamesnek, hogy a kis városkánkban is körbevezetjük mert nemrég költözött ide. (Azért jött át ebbe a suliba)
Na vége van az utsó órának (ami nem mellesleg egy uncsi angol volt....) és elindulunk a Bonjour-ba. Jajj ne már ott van Cathrina!
C: -Nicsak, nicsak, kit látnak szemeim? Itt van a nyomi klub! Micsináltok? Mentek a könyvtárba magolni?? Hahaha!
Én: -.....
Jessi: -.....
James: -Ha annyira tudni akarod nem!
Jessi: -Igen!! Épp Demon szülinapját indultunk megünnepelni!
C: -Ááá szóval szülinap? Hát akkor érezzétek magatokat szarul! Viszlát!

Én: -Ajjjj úgy utálom ezt a csajt!
Jessi: -Hidd el én is. És minezt azért mert két éve köszönt neked a pasija...
James: -Tényleg! Hogy is van ez? Miért utál ennyire ez a lány?
Én: -Hát az hosszú... A lényeg annyi, hogy amikor a suliba jöttem 9.-ben félévkor, akkor az akkori pasija vette a fáradtságot és köszönt nekem, ő meg rögtön elkezdte, hogy elcsábítottam a pasiját meg ésatöbbi, és azóta nem vagyunk valami nagy barátságban...
James: -Aha. Értem. De mit is mondtál, hogy az egész sulival járt már?
Én: -Igen. A legtöbbjükkel igen. Akik szerinte jól néztek ki.
James: -Nem értem. Én nem járnék vele. Szerintem szörnyen ronda. Ti sokkal szebbek vagytok.
-Köszönjük- mondtuk egyszerre Jessivel.
James: -Nincs mit. Na de merre is van ez a kávézó?
Én: -Erre.- mondtam és elindultunk a kávézó fele.
Amikor megérkeztünk Jessivel a szokásost kértük, (jól ismernek itt minket :D) ami nekem egy cappucinó volt neki meg egy presszó kávé. James pedig szintén egy cappucinót rendelt, dupla tejjel. Miután kihozták a rendelést, ilyen általános témákról beszéltünk, például Jamesék miért költöztek ide, ki merre lakik, kicsit a helyzetünkről is meséltünk, hogy nekem meghalt az anyukám, Jessiék meg nem valami gazdagok. Ezzel ment el a délután. Utána meghívtam magamhoz mindkettőjüket, hogy együtt tanuljunk. James beleegyezett, de Jessi azt mondta most nem ér rá. Ugyhogy Jamessel együttt elindultunk hozzám. Otthon bemutattam apukámnak:
Én: -Apa! Ő itt James Linesson, az új osztálytársam és kis csoportunk új tagja.-mondtam mosolyogva.
      -James, ő itt az apukám, Robert Dreamons, de szerintem megengedi, hogy Robnak szólítsd.
Apa: -Szervusz James! Persze, hogy hívhatsz Robnak. Kértek valamit enni-inni gyerekek?- kérdezte mosolyogva.
Én: -Nem köszönjük. Most felmegyünk a szobámba tanulni.
Apa: -Rendben kicsim.

Felmentünk a szobámba és nekiálltunk a háziknak. Elég hamar kész lettünk, ugyhogy elkezdtunk beszélgetni. Már nem is tudom hogy, arra terelődött a szó, hogy volt-e már komoly kapcsolatunk. És igen egyikőnknek sem volt. Ő az előző sulijában is kirekesztett volt, és azt mondta, hogy nem is voltak annyira szép lányok. Én meg elmondtam, hogy nem nagyon nézegettem Cathrina háreméből pasikat, mert még mégjobban megharagszik aztán nézhetek. Erre elmosolyodott, és azt mondta, hogy nem látott még nálam szebb lányt. Elpirultam és megköszöntem neki a bókot. Aztán percekig ültünk egymás szemébe mélyedve, amit a telefonom csörgése szakított meg. Ránéztem. Egy sms. Feladó: Jessi. "Ez a James beléd van esve. Azért mondtam, hogy programom van, hogy együtt lehessetek. Drukkolok nektek! Hajrá!" Hát igen azt meg kell mondani, hogy Jessi jó emberismerő, és egész kis jelekből rájön, hogy mit érez a másik. Válaszoltam neki, hogy köszi, majd folytattuk a beszélgetést Jamessel. Beszélgettünk a tanárokról, a mindig morgós Mr.Joelről a fizika-biosz-kémia-földrajz szakos tanárról, az ofőnkről, Mrs.Priessiről, a mindig vidám tesi tanárról Mrs.Marilaneről. Szóba került Mr.Rosso és Mr.Roberto a magyar és a matek tanárok, beszéltünk arról, hogy kinek melyik a kedvenc tanára, és hogy összességében Mr.Valerio a rajztanár a legjobb fej, és az ő órái a legjobbak. Utána beszéltünk Cathrináról és a csapatáról, majd arról, hogy 9. félévkor hogyan ismertem meg Jessit, és hogy azóta milyen jóban vagyunk. Elmondtam neki, hogy Jessi szerelmes egy fiúba, de a nevét nem mondhatom meg, csak ha Jessi megengedi. Majd megkérdeztem, hogy kiszemelt-e már magának valakit:
Én: -És, van már barátnőjelölted?- kérdeztem vicceskedve
Ő: -Igen. Az igazat megvallva van.- modta mosolyogva. Ez egy kicsit elkeserített, de hát nem tetszhetek mindenkinek.
Én: -És meg szabad tudnom, hogy ki az?- kérdeztem ismét kicsit vicceskedve.
Ő: -Hááát... félek, hogy elvesztem a barátságod miatta...
Én: -Nyugi nem fogod. Mindig barátok leszünk.- mondtam neki mosolyogva.
Ő: -Hát jó... Te vagy az. Az első pillanattól ahogy megláttalak. Azaz fellöktelek....
Én: -(elpirulva) Én is ugyanígy érzek, de féltem elmondani. Amikor azt mondtad Cathrinának, hogy velem leszel inkább, majdnem elájultam, hogy valaki nem őt választja.- mondtam neki at örömtől ragyogó arccal.
Ő: -És hát... Lennél a barátnőm?
Én: -Igen!!- és azzal a lendülettel megöleltem. Erre ő is magához szorított.
Hosszú ideig tartott ez az ölelés, de én nem bántam. Olyan jó érzés volt valakit végre magamhoz szorítani. Végre elmondhattam, hogy valaki szeret. Úgy igazán.
De már hét óra volt. Jamesnek el kellett mennie. Megbeszéltük, hogy holnap reggel elém jön, és együtt megyünk a kávézóba. Mihelyt elment felhívtam Jessit. És elújságoltam neki a nagy hírt. Egy kicsit örömködtünk, aztán leraktam a telót, és átvettem a pizsamámat. Befeküdtem az ágyamba és átgondoltam a mai napomat, ami átlagosnak indult, és ez lett belőle. Összegezve az egészet, ez eddigi életem legjobb napja!!

1.Rész

Hát igen. Mióta ezt a medált hordom sok minden megváltozott: akkor nőtt meg hirtelen ilyen hosszúra a hajam, és azóta sokkal vastagabb, erősebb, gyorsabban is nő. A bal lapockámon egy kis félhold jelent meg (egy árnyalattal sötétebb a bőrömnél), és azt vettem észre, hogy kevesebbet kell aludjak, mégis kipihentebb vagyok. De ezekhez hamar hozzá lehetett szokni. :)

A mai nap a 17. szülinapom! Úgy döntöttem, hogy reggel a szokásos zuhanyzás helyett inkább fürdőzöm egyet. Ugyhogy teleengedtem vízzel a kádat és teleszórtam valami illatos fürdősóval. Lusta voltam ahhoz, hogy fölkössem a hajam, így az mellettem lebegett a vízben. Egyszercsak azt veszem észre, hogy a hajam vége sötétedik, és végül teljesen fekete lesz. Ezután az egész hajamban képződött egy ilyen átmenet. Hát igen... Nem azt mondom hogy nem lepődtem meg, de valamennyire már megszoktam ezeket a furcsaságokat:
Amikor 15 éves lettem volt egy látomás féleségem egy hoszú, szőkéből barna-átmenetes hajú nőről, aki ilyesztően hasonlított rám, de nem én voltam. Talán az édesanyám szelleme lehetett? Na mindegy. Azt mondta, hogy a 17. szülinapom után, ha feltűnnek a jelek, akkor én vagyok a 2. kiválasztott. Azt is mondta, hogy minden olyan moonnet aki az ezredforduló utolsó honapjának utolsó hetén születik, ugyanannyira esélyes a kiválasztottságra. Rajtam kívül pedig két ilyen személy van, egy fiú meg egy lány, akik ebben az országban élnek. Neveket sajnos nem mondott és el is tűnt. Nem értettem semit. Mi az hogy moonnet? És milyen kiválasztott? Na mindegy mindezeket másnap elújságoltam Jessinek. Ő a legjobb barátnőm, egy magas, vékony, derékig érő szőke hajú, felemás szemű lány. Igen egyik szeme zöld, a másik kék. Őt ezért közösítették ki. Engem azért, mert jól tanulok, és szebb vagyok az osztály, inkább az iskola legnépszerűbb csajánál. Szóval mi nagyon jóban vagyunk, és mindent megosztunk egymással. Tehát amikor elmondtam neki a látomást (hívjuk így), akkor azt mondta, hogy biztos jelent valamit és ha mégegyszer ilyen történi akkor is szóljak neki.

Jessica szemei

Na de térjünk vissza a ide. Kiszálltam a hat kilónyi fürdősó közül, megtörölköztem, majd elkezdtem agyalni, hogy milyen ruhát vegyek fel. Télen nem mehetek shortban.... Végül egy kék ing, egy fekete nadrág, és egy kék, fűzős magassarkút.

 Úgy döntöttem, hogy ma, mivel szülinapom van, ezért egy kicsit merészebb sminket rakok fel. A belső szemhéjamra feketét, a mélyítővonalba pedig élénk kék festéket vittem fel. A számra pedig egy halvány rózsaszín szájfényt. A hajamat halszálka fonással befontam, lefújtam egy kis hajfixálóval és kész is voltam. Felkaptam egy (a rend kedvéért) kék kabátot, a táskámat, és már indultam is. A Bonjour (kis francia kávézó) elött fogok találkozni Jessel, mint mindig. Már itt is van!
J: -Szia Demon!!
Én: -Szia Jess!!
J: -Hoztam neked valamit!- ezzel átnyújtott egy kis dobozt. Kinyitottam és egy kék (!!) kis sima karikagyűrű volt benne. Tudni kell, hogy Jessék nem valami gazdagok, ugyhogy ez tőle egy írtó nagy dolog! És amúgy is szeretem az ilyen egyszerűbb dolgokat. Fölhúztam az ujjamra a gyűrűt, majd Jess nyakába ugrottam.
Én: -Köszönöm!! Ez annyira kedves tőled, igazán nem kellett volna!
J: -Dehogynem! A legjobb barátnőm vagy!
Mégegyszer megköszöntem majd elindultunk nevetgélve és lökdösődve a suliba. Az első óránk külön volt, (minden nap az első óra van csak külön: emelt földrajz és emelt rajz) így én elindultam a szekrényemhez a rajzcuccomért, amikoris belesétáltam egy fiúba és feldőltem. A fiú felsegített és bocsánatot kért.
Ő: -Nagyon sajnálom... Még új vagyok itt és eltévedtem. De be sem mutatkoztam! A nevem James Linesson.
Én: -Ömmm... Semmi baj. Én Scarlet Dreamons vagyok, de szólíts csak Demonnak.
Ő: -Örvendek Demon. Megkérhetlek, hogy megmutasd merre van a rajz terem?
Én: -Én is pont oda indultam. Gyere utánam!-Kivettem a cuccom a szekrényből, (ami nem mellesleg az övé mellett volt *w*) és elindultunk a rajzterem felé. De összefutottunk a világ legidegesítőbb nőszemélyével, Cathrina Ellnorral, a suli királynőjével.
C: -Nézzétek csak!! A nyomorék új barátot talált magának!! Hé újfiú! Nem csatlakozol?
Én: -.....
James: -Nem nagyon akarok közbe szólni, de Demon sokkal szebb, mint te. Ugyhogy számomra inkább te leszel nyomi, és én inkább Demonnal maradok!!
C: -Hát te tudod, de később könyörögni fogsz nekem!- ezzel elment.

James: -Ki ez a nőszemély?
Én: -Cathrine Ellnor. A gimi királynője. Mindenkit csicskáztat, és már minden pasival járt a suliban...
James: -Szerintem nagyon ronda, te.....
Drrrrr drrrrr!!
Én: -Jajj elkéstünk!
James: -Nyugi. Azt mondjuk, hogy nekem segítettél, és akkor biztos megértik.
Én: -Köszönöm!
Besiettünk a rajzterembe, James kimagyarázott a csávából majd leültünk az utolsó szabad asztalhoz, (egy asztal úgy néz ki, hogy két egyszemélyes rajzasztal szemből össze van tolva) majd elkezdtük a munkát. Óra alatt jól megfigyeltem a vonásait: erős arccsont, mély kék szemek, kis féloldalas mosoly mindig amikor felém néz... mi?.... nem ez nem lehet... BELESZERETTEM JAMESBE!!!!

0. Rész: Bevezetés

---*Sziasztok!
 Ez egy történet lesz ami egy különleges lányról fog szólni. Lehet, hogy az eleje nem lesz a legjobb, de hamar bele fogok jönni. ;)
Köszi az olvasást!"*---

Sziasztok!
16 éves vagyok, a nevem Scarlet Dreamons, de mindenki csak Demon-nak  hív. Hosszú, fenék alá érő gesztenybarna hajam, és fekete szemem van. Bőrhibáim nincsenek, amit én is furának tartok (tartottam eddig...) és sokak szerint gyönyörű vagyok: vékony, magas, és a dekoltázsom se olyan kicsi :).... Bár én inkább átlagosnak mondanám magam, de ízlések és pofonok. :)
Na de az életem egy ideje cseppet sem átlagos:
Apukámmal élek Lovearth-ben, egy kis faluban. Anyukám elhunyt amikor még kicsi baba voltam... (még csak 1,5 éves ;(...)
Egy kis gimnáziumba járok, a Lorsennre, ahol nem vagyok túl népszerű, de van egy ember aki úgy fogad el ahogy vagyok, és még így is szeret: Jessica Mountess akit okkal nevezhet az ember legjobb barátnőnek.
Amikor 12 éves lettem apám adott nekem egy borítékot, amire egy kacifántos kézírással az volt írva: "Édes Scarletemnek". Kibontottam, és a világ legszebb tárgyát pillantottam meg! Egy medált! Egy halvány rózsaszínes medált, az alján egy sárga holddal, és kis kacskaringókkal átszőve. Egyszerűen mesés volt! Egy kis levél is volt mellette: " Kedves Scarletem! Ez az utolsó létező Holdfénymedál. Az enyém volt, de most neked adom. Ezzel védelem száll rád (valamelyest), melyet csak egy másik (nincs tudomásunk róla hogy lenne) Holdfénymedál, ennek a párja tud semmissé tenni. Úgy vigyázz erre a medálra, mint a szemed fényére, és ő is így fog rád vigyázni, ha eljön az ideje!
Szeretettel: Amadela az édesanyád!"

A Holdfénymedál

Amikor felvettem ezt a medált egy leírhatatlan erő kerített hatalmába. Ilyet még nem éreztem soha! Ez az erő jó érzéssel töltött el, és valami a szívemben azt súgta: Sokat fogsz te még tenni a Moonfallowiakért! Akkor még nem tudtam mit jelent ez, de nem is törődtem vele. Pedig innentől minden megváltozott!
Itt kezdődik az én történetem!

---*Remélem tetszett! Nyugodtan írhatsz kommentet, építő kritikát elfogadok! A következő rész elején lesz egy kép a medálról. Köszi az olvasást! :* :D ;D *---