2.Rész

Jajj! Pont velem történik ilyen! Beleszerettem valakibe aki... De várjunk Cathrina azért akarta, hogy csatlakozzon hozzá, mert... Na most mégvalami ami miatt utálhat: a pasi akit meg akar szerezni úgy döntött velem tölti az idejét. Hát ez remek. De most inkább dolgozzunk! A feladat az, hogy fessünk tájképet. Waow!! James egyszerűen mesésen fest! Az ő tájképe valahogy tényleg egy tájkép! Hmm jó lesz igyekezni.
Óra végére kész lettem én is életem eddigi legszebb festményével. Amikor letettem az ecsetet és felnéztem, azt vettem észre, hogy James az arcomat fürkészi, és ahogy észrevette, hogy ezt észrevettem elkapta a tekintetét és elpirult. Fölálltam, kiöntöttem a festékes vizet, és elpakoltam. Pont kicsöngettek. Elköszöntünk a tanártól, megvártam Jamest, majd elindultunk a szekrények felé. Lepakoltunk és elindultunk a földrajz terem felé. Nem egy nagy iskola: négy osztályterem van, egy rajzterem, egy föci-biosz-kémia-fizika terem, és egy nagy tesi terem. Szóval megvártuk Jessit a terem előtt és bemutattam neki Jamest. Ő azonnal felfedezte a barátnőm felemás szemeit, és eleresztett egy óvatos bókot. Elmeséltük Jessinek, hogy hogy futottunk össze, és a találkozást Cathrinával. Utána körbevezettük Jamest a suliban, mindent megmutattunk neki. Megbeszéltük, hogy órák után elmegyünk a Bonjour-ba. Elmagyaráztuk Jamesnek, hogy az a törzshelyünk már nagyon rég óta. Megígértük Jamesnek, hogy a kis városkánkban is körbevezetjük mert nemrég költözött ide. (Azért jött át ebbe a suliba)
Na vége van az utsó órának (ami nem mellesleg egy uncsi angol volt....) és elindulunk a Bonjour-ba. Jajj ne már ott van Cathrina!
C: -Nicsak, nicsak, kit látnak szemeim? Itt van a nyomi klub! Micsináltok? Mentek a könyvtárba magolni?? Hahaha!
Én: -.....
Jessi: -.....
James: -Ha annyira tudni akarod nem!
Jessi: -Igen!! Épp Demon szülinapját indultunk megünnepelni!
C: -Ááá szóval szülinap? Hát akkor érezzétek magatokat szarul! Viszlát!

Én: -Ajjjj úgy utálom ezt a csajt!
Jessi: -Hidd el én is. És minezt azért mert két éve köszönt neked a pasija...
James: -Tényleg! Hogy is van ez? Miért utál ennyire ez a lány?
Én: -Hát az hosszú... A lényeg annyi, hogy amikor a suliba jöttem 9.-ben félévkor, akkor az akkori pasija vette a fáradtságot és köszönt nekem, ő meg rögtön elkezdte, hogy elcsábítottam a pasiját meg ésatöbbi, és azóta nem vagyunk valami nagy barátságban...
James: -Aha. Értem. De mit is mondtál, hogy az egész sulival járt már?
Én: -Igen. A legtöbbjükkel igen. Akik szerinte jól néztek ki.
James: -Nem értem. Én nem járnék vele. Szerintem szörnyen ronda. Ti sokkal szebbek vagytok.
-Köszönjük- mondtuk egyszerre Jessivel.
James: -Nincs mit. Na de merre is van ez a kávézó?
Én: -Erre.- mondtam és elindultunk a kávézó fele.
Amikor megérkeztünk Jessivel a szokásost kértük, (jól ismernek itt minket :D) ami nekem egy cappucinó volt neki meg egy presszó kávé. James pedig szintén egy cappucinót rendelt, dupla tejjel. Miután kihozták a rendelést, ilyen általános témákról beszéltünk, például Jamesék miért költöztek ide, ki merre lakik, kicsit a helyzetünkről is meséltünk, hogy nekem meghalt az anyukám, Jessiék meg nem valami gazdagok. Ezzel ment el a délután. Utána meghívtam magamhoz mindkettőjüket, hogy együtt tanuljunk. James beleegyezett, de Jessi azt mondta most nem ér rá. Ugyhogy Jamessel együttt elindultunk hozzám. Otthon bemutattam apukámnak:
Én: -Apa! Ő itt James Linesson, az új osztálytársam és kis csoportunk új tagja.-mondtam mosolyogva.
      -James, ő itt az apukám, Robert Dreamons, de szerintem megengedi, hogy Robnak szólítsd.
Apa: -Szervusz James! Persze, hogy hívhatsz Robnak. Kértek valamit enni-inni gyerekek?- kérdezte mosolyogva.
Én: -Nem köszönjük. Most felmegyünk a szobámba tanulni.
Apa: -Rendben kicsim.

Felmentünk a szobámba és nekiálltunk a háziknak. Elég hamar kész lettünk, ugyhogy elkezdtunk beszélgetni. Már nem is tudom hogy, arra terelődött a szó, hogy volt-e már komoly kapcsolatunk. És igen egyikőnknek sem volt. Ő az előző sulijában is kirekesztett volt, és azt mondta, hogy nem is voltak annyira szép lányok. Én meg elmondtam, hogy nem nagyon nézegettem Cathrina háreméből pasikat, mert még mégjobban megharagszik aztán nézhetek. Erre elmosolyodott, és azt mondta, hogy nem látott még nálam szebb lányt. Elpirultam és megköszöntem neki a bókot. Aztán percekig ültünk egymás szemébe mélyedve, amit a telefonom csörgése szakított meg. Ránéztem. Egy sms. Feladó: Jessi. "Ez a James beléd van esve. Azért mondtam, hogy programom van, hogy együtt lehessetek. Drukkolok nektek! Hajrá!" Hát igen azt meg kell mondani, hogy Jessi jó emberismerő, és egész kis jelekből rájön, hogy mit érez a másik. Válaszoltam neki, hogy köszi, majd folytattuk a beszélgetést Jamessel. Beszélgettünk a tanárokról, a mindig morgós Mr.Joelről a fizika-biosz-kémia-földrajz szakos tanárról, az ofőnkről, Mrs.Priessiről, a mindig vidám tesi tanárról Mrs.Marilaneről. Szóba került Mr.Rosso és Mr.Roberto a magyar és a matek tanárok, beszéltünk arról, hogy kinek melyik a kedvenc tanára, és hogy összességében Mr.Valerio a rajztanár a legjobb fej, és az ő órái a legjobbak. Utána beszéltünk Cathrináról és a csapatáról, majd arról, hogy 9. félévkor hogyan ismertem meg Jessit, és hogy azóta milyen jóban vagyunk. Elmondtam neki, hogy Jessi szerelmes egy fiúba, de a nevét nem mondhatom meg, csak ha Jessi megengedi. Majd megkérdeztem, hogy kiszemelt-e már magának valakit:
Én: -És, van már barátnőjelölted?- kérdeztem vicceskedve
Ő: -Igen. Az igazat megvallva van.- modta mosolyogva. Ez egy kicsit elkeserített, de hát nem tetszhetek mindenkinek.
Én: -És meg szabad tudnom, hogy ki az?- kérdeztem ismét kicsit vicceskedve.
Ő: -Hááát... félek, hogy elvesztem a barátságod miatta...
Én: -Nyugi nem fogod. Mindig barátok leszünk.- mondtam neki mosolyogva.
Ő: -Hát jó... Te vagy az. Az első pillanattól ahogy megláttalak. Azaz fellöktelek....
Én: -(elpirulva) Én is ugyanígy érzek, de féltem elmondani. Amikor azt mondtad Cathrinának, hogy velem leszel inkább, majdnem elájultam, hogy valaki nem őt választja.- mondtam neki at örömtől ragyogó arccal.
Ő: -És hát... Lennél a barátnőm?
Én: -Igen!!- és azzal a lendülettel megöleltem. Erre ő is magához szorított.
Hosszú ideig tartott ez az ölelés, de én nem bántam. Olyan jó érzés volt valakit végre magamhoz szorítani. Végre elmondhattam, hogy valaki szeret. Úgy igazán.
De már hét óra volt. Jamesnek el kellett mennie. Megbeszéltük, hogy holnap reggel elém jön, és együtt megyünk a kávézóba. Mihelyt elment felhívtam Jessit. És elújságoltam neki a nagy hírt. Egy kicsit örömködtünk, aztán leraktam a telót, és átvettem a pizsamámat. Befeküdtem az ágyamba és átgondoltam a mai napomat, ami átlagosnak indult, és ez lett belőle. Összegezve az egészet, ez eddigi életem legjobb napja!!