4.Rész

... Na igen. Az álmom úgy kezdődött mint minden normális álom. Jessit és Jacket láttam, ahogy egy koncerten ugrálnak. De aztán láttam magamat belépni a fénylő medálomba: Egy nagy sötétségben találtam magam, ahol egy kis holdfény derengett. A hátamon egy szárny volt, és lebegtem. Vagy repültem. Nem tudom. A bal kezemen fénylő minták jelentek meg. Iderepült egy angyal, és meghajolt előttem.

A holdangyal meghajol Demon előtt

Demon a szárnyakkal

Meghajolt és ezt mondta:
- Scarlet Amadela Dreamons! Második holdágról származó moonnet, ezennel tiszteletem teszem előtted, Moonfallow lakosai nevében. Én egy hodangyal vagyok, Rian, és engem azért küldtek, hogy elmondjam: Te vagy a kiválasztott, aki megment minket Sunnadortól, aki át akarja venni az uralmat az éjszaka fölött, és fényessé akarja tenni. Ez pedig mind az emberek, mind a moonnetek számára veszélyes. Az emberek fényben nem tudnak aludni, a moonnetek pedig a holdfényből élnek, abból vesznek energiát. Egyedül a holdfénymedállal rendelkezők tudnak örök napfényben élni, de ők is csak egy hónapig. Nektek moonneteknek különféle erőitek lehetnek: vannak akik repülni tudnak, akik szabályozzák a sötétséget, akik nagyon gyorsak és jók az érzékszerveik, és vannak akik el tudják szívni másoktól a holdfény erejét. Ha jól tudom, eddig nem volt tudomásod arról, hogy moonnet vagy, de ez most mindegy is. Tanítóid Robert Dreamons és Amadela Whiten lesznek.
- Várjunk csak! Robert Dreamons az apám, Amadela Whiten pedig az anyám, aki 16 éve halott. Nem?!
- Nem. Nem halt meg. Csak nagyon legyengült, ezért hazatért Moonfallowba. De mostanra megerősödött annyira, hogy tanítani tudjon téged.
- Értem. És ki lehetett volna még kiválasztott? Még két ember, nem?
- De igen. Cathrina Ellnor, és James Linesson.
- Miiii?! James a pasim, Cathrina pedig az ősellenségem! Ez lehetetlen!
- Pedig nagyon is lehetséges. James első holdágról származik és a legutóbbi ezred utolsó hónapjának 27. napján született, Cathrina negyedik holdági leszármazott és az utolsó hónap 29. napján született. James képességéről már tudunk, de Cathrináéról még nem.
- Értem. És ők tudják magukról, hogy moonnetek? (vagy mik?)
- James már tudja. Tőle jöttem hozzád, és Cathrina maradt a végére.
- Hűha! Ha Cathrina megtudja, hogy valamiben én vagyok kiválasztott és nem ő... Bele se merek gondolni mi lesz. Na és James hogy fogadta?
- Örült neki, hogy te vagy a kiválasztott és nem ő, vagy Cathrina. Elmondása szerint neki túl nagy felelősség lenne. De mostmár hagylak pihenni kedvesem. Még annyit, hogy a kezeden lévő jelekről semmit sem tudunk, de az előző kiválasztottnak is volt szárnya. Jó éjszakát Scarlet!
- Köszönöm. És csak nyugodtan hívj Demonnak.
- Ahogy óhajtod. Jó éjt Demon!
Kiléptem a medálból, pont úgy ahogy bementem, majd felébredtem és felültem az ágyban. A telómért nyúltam és felhívtam Jamest. Felvette a telefont és megkérdezte járt-e már nálam Rian. Elmondtam neki mindent amit az angyal mondott nekem és azt is, hogy ezeket a szárnyakat nem tudom hogy lehet eltüntetni. Ő is elmondta, hogy Rian mit mondott neki, aztán leraktuk a telefont. A medálomhoz nyúltam és meglepve láttam, hogy fényesen világít. Gondolom feltöltötte a hold. Eszembe jutott valami: Talán a medál segítségével el tudom tüntetni a szárnyaim. Megmarkoltam a medált és erősen koncentrálva arra gondoltam, hogy a szárnyak láthatatlanok. És sikerült! A szárnyaim nem látszanak, de érzem, hogy a hátamon vannak. Egyáltalán nem vagyok álmos. Hmm kipróbálom hogy tudok-e repülni. Kinyitom az ablakot és a párkányra ülök. Na most vagy soha! Kiugrok és elkezdek csapkodni a szárnyammal. És repülök!! Elmondhatatlan érzés ahogy suhanok előre a levegőben! Egyszerűen mesés. De mostmár visszamegyek, kezd felkelni a nap. Küldök egy sms-t Jessinek, hogy ébren van-e aztán azon kondolkodom, hogy mit csináljunk ma Jamessel. Ekkor jön egy sms Jessitől, hogy persze hogy ébren van és hívjam fel. Megcsörgettem és vártam, hogy felvegye. Amikor beleszólt a telefonba örömtől csengett a hangja. Elmagyarázta, hogy összejött Jackkel, meg hogy ma koncertre mennek, és mennyire nagyon boldog. Aztán megkérdezte, hogy én mit akartam neki mondani, és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Figyelmesen végighallgatott, majd a végén egy "hű de izgi!!" mondattal konstatálta, az éjszakámat, és megkérdezte, hogy megmutatom-e neki a szárnyaimat. Persze hogy igent mondtam neki, de cserébe megígértettem vele, hogy segíteni fog nekem amiben tud. Azt mondtam neki, hogy rendbeszedem magam és fél tíz körül nála leszek, majd biztosítottam arról, hogy nem, nem baj ha Jack is ott van. Majd elmentem zuhanyozni.