5.Rész

Végre szombat van!! Elmentem zuhanyozni. Jamessel úgy beszéltük meg, hogy délben jön, így még előtte lesz időm átmenni Jessihez. Letusoltam, és nekiálltam ruhát válogatni. Találtam egy lila OMG!-s pólót, egy fekete gatyát, és egy sportcipőt. Felvettem egy lila-fekete karkötőt, és egy táskát. A hajamat egyszerű lófarokba copfoztam, és elindultam Jessiék fele.

Bekopogtam hozzájuk, és meglepetésemre Jack nyitott ajtót. Azt mondta Jessi mindjárt jön csak öltözik. Leültünk a kanapéra, amikor Jessi robogott le a lépcsőn, és egy "jajj de kiváncsi vagyok"pillantást vetett rám. Ránéztem Jackre, aki azt mondta tud róla, és reméli nem baj. Mondtam neki, hogy nem probléma, előbb-utóbb úgyis elmondtam volna. Ekkor Jessi megszólalt:
- Megmutizod? Lécci!!
- Oké.- mondtam, és megfogtam a medálom. Erősen koncentráltam, majd a szárnyaim láthatóvá váltak. Kitártam őket, hogy jobban meg tudják nézni. Jessi visítva a nyakamba ugrott, és megdícsérte, hogy milyen szépek.
- De miért feketék?
- Mert mi az éjszakának vagyunk az urai. A sötétben szinte nem is látszik.
- Értem mostmár.- mondta mosolyogva.
Jack nem volt ennyire elragadtatva, de ő is megdícsérte a szárnyaim. Kimentünk a kertbe, és mivel ez egy elég elhagyott környék egyszerűen felrepültem és köröztem néhányat a levegőben. Majd Jessi fölé szálltam és elkaptam a kezét. Erősebben csapkodtam és  magasba emeltem őt is. Visítozott és kacagott. Nagyon tetszett neki a repülés. Óvatosan letettem a földre, majd én is leszálltam. Tizenegy óra van mennem kell haza, mert jön James. Elköszöntem Jessiéktől, jó koncertezést kivántam, majd ha már van szárnyam akkor (csak mert miért ne) felemelkedtem nagyon magasra ahol az emberek már nem láthatnak, és hazáig repültem. Otthon amikor senki nem járt az utcában, egyszerűen leereszkedtem a kertbe. Fél tizenkettő van. Apa ma kettőig dolgozik. Nekiálltam valami ebédet készíteni. Hmmm mi legyen? Megvan! Palacsintát fogok sütni! Pár perc alatt bekevertem a tésztát, és nekiálltam sütni. Csöngettek. Ó már dél is van? Hogy elment az idő... Kimentem és kinyitottam az ajtót. James volt az kezében egy csokor vörös rózsa. Egy csókkal köszöntöttük egymást, majd behívtam a konyhába. Miközben a rózsákat vázába tettem, közben megforgattam egy palacsintát. Miután kisütöttem az utolsót, mindenféle tölteléket pakoltam az asztalra. James egyszerű fahéjasat és lekvárosat is evett, de én inkább az extrémebbeket szeretem. Így tettem bele lekvárt és fahéjat is. A következőbe meg mákot, fahéjat, és lekvárt. James csak egy kicsit lepődött meg rajta. Ebéd után fölmentünk a szobámba és megmutattam neki is a szárnyamat. Nagyon tetszett neki, majd amikor megkérdeztem, hogy ki akarja-e próbálni a repülést igent mondott. Kimásztunk a tetőre, megfogtam a kezét, és elkezdtem repülni. Jó nehéz volt nem mondom... Na mindegy. Felrepültem vele a parkban lévő legmagasabb fára. Beszélgettünk Jessiékről, hogy milyen jó  boldognak látni őket, majd arról is, hogy James aludhatna nálunk. Beleegyezett, így átrepültünk hozzájuk a cuccaiért...

--*Bocsi, hogy kicsit rövid lett, a következő ígérem hosszabb lesz (hétfőn vagy kedden lesz fent!) ^w^ *--