6.Rész

Szóval átrepültünk Jamesékhez, hogy összeszedje a cuccait. Bemutatkoztam a szüleinek, (Carl és Josephin) majd felmentem vele a szobájába. Nekiállt turkálni a szekrényében, hogy mit hozzon magával, amikor megláttam egy tök jó pulcsit. Egy vörös, jack daniels-es volt, és nagyon királyul nézett ki. Megkérdeztem, hogy felpróbálhatom-e. Azt mondta szívesen nekem is adja, mert már kinőtte és ez nem is az ő színe.

A pulcsim :3

Felvettem és csak egy kicsit volt nagy rám. James szerint nagyon jól állt, és ezzel ünnepélyesen nekem adta. :D Amíg én a tükörben nézegettem magam, addig ő fogott egy sporttáskát és belehajigált néhány cuccot. 5 perc múlva kész is volt. Nem hozott sok cuccot, mert nem tudtuk előre,hogy milyen mozgalmas éjszakánk lesz (nem olyan értelemben :)> ). Elköszöntünk a szüleitől és elindultunk hozzánk immár gyalog, mert fájt a hátam a sok repüléstől... Na mindegy húsz perc alatt odaértünk és bementünk a házba. Már elég késő volt, így elkezdtük kitalálni mi legyen a vacsora. Apa egy cetlire kiírta, hogy elment vásárolni, és hogy várjam meg. Egy öt perc múlva, néhány nagy zacskóval a kezében lépett be az ajtón. Elvettem tőle kettőt és nekiálltam kipakolni. James is segített, bár semmit se tudott,hogy hova rakjon ( :D ). Amikor kész voltunk apa felajánlotta hogy süt nekünk valamit. Én tojásrántottát kértem, James bundáskenyeret. Miközben apa sütött elmeséltem neki az álmomat és azt, hogy van egy fekete szárnyam. Majdnem elejtette a serpenyőt amikor meghallotta. Azt mondtan nehéz éjszaka vár rám, mert most, hogy ezeket mind tudom, el kell mennünk Moonfallowba, hogy találkozzam anyuval, és elkezdjük a kiképzést.
Akkor még nem tudtam mit fognak kiképezni rajtam, csak azt tudtam, hogy fáradt vagyok, fáj a hátam, és ennék végre vacsorát. Apu turbó sebességre kapcsolt és nagyon gyorsan kész volt a kaja. Nagyon gyorsan meg is ettük. Nem is beszélgettünk közben. (pedig szoktunk)
Apa azt mondta valami olyan ruhát húzzak amiben tudok mozogni, és megengedte Jamesnek, hogy jöjjön, ha nem lesz láb alatt. Úgyhogy fölmentem a szobámba és átöltöztem. Közben azon gondolkoztam, hogy apu eddig hogy intézte el, hogy találkozzon anyuval? Mikor volt ebben a Moonfallowban? Egyáltalán mi ez a hely, és hol van? És nekem mi dolgom vele? Ezer és ezer kérdés keringett a fejemben, de úgytűnik ma mindegyikre megkapom a választ. Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába. Apuék épp valami fiús dologról dumáltak, valami meccsről, amiben ugyan annak a csapatnak szurkolnak. Megköszörültem a torkom, mire apu rámfigyelt, és rázúdítottam az összes kérdésem. Hát igen, megtudtam, hogy Moonfallowban kicsit más az idő...(és nem az időjárásra gondolok...) Tehát ha átmegyek Moonfallowba este nyolckor és visszajövök másnap reggel ötkor, az itt 9 óra. Moonfallowban 12. Tehát kicsit úgymond gyorsabb az idő. Ebből jön, hogy apa éjszaka ment el anyához, és ez a hely igazából nincs. Vagyis egy másik dimenzióban van ha úgy vesszük. Moonfallow olyan mint egy tartomány...kb... De csak két országból áll: Starspat egy kicsit világosabb és Planettaces pedig sötétebb. Hogy ez mit jelent azt nem tudom. Elvileg anya Planettaces-en belül él valahol. A hely nevére nem emlékszem pontosan... Na mindegy apa azt mondta, mostmár indulni kell, úgyhogy drukkoljatok, hogy minden jó legyen.
Elindultunk apu után a pincébe, ahol volt egy ajtó amit eddig nem is láttam. Bementünk. Elég sötét volt, de valahogy jobban láttam, mintha világos lenne. A szoba közepén van egy asztal amin egy gömb sárgásan világít. Apa rárakta a kezét és intett, hogy mi is tegyük ezt. Utána elkezdett mormolni valami ilyesmit: Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem. Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem.... Ezt elmondta asszem háromszor és utána annyit mondott hangosan: Autem!
Elkezdett forogni a világ. Körülöttem fények cikáztak és a sötétség körbevett. De a fénylő gömböt nem engedtem el. Aztán azt veszem észre, hogy egy éjszakai utcában állok apa és James között. Ránéztem apára aki annyit mondott megjöttünk. Nagyon sötét volt, mégis kiválóan láttam és kezdtem ráébredni, hogy mit jelent az hogy Planettaces-ban sötétebb van: most ott vagyunk és Moonfallow másik felében világosabb van. És ez van éjjel-nappal. (van itt egyáltalán nappal??)
Elindultunk az utcán, és egy ideig mentünk majd apa bekopogott egy házba. Egy nő nyitott ajtót, aki megszólalásig hasonlított rám, csak a haja szőke volt. Bementünk és a kintinél kicsivel világosabb volt. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Sejtésem beigazolódott, a hölgy aki ajtót nyitott, az anyám. Azért nem élt velünk mert születésem után egy harcban megsérült, de mostanra már teljesen felépült. Elmeséltem neki röviden ami eddig történt velem (a legutóbbi dolgokat pontosan kirészletezve) és mire ezt befejeztük, addigra kint feljött a hold. Úgy éreztem, hogy szétvet az erő, legszívesebben rohangáltam volna, és ez szerintem látszott is rajtam, mert anya megkérdezte: -Nem kéne kezdenünk? Tehát kimentünk a kertbe ami valami láthatatlan fallal volt elkerítve a szomszédoktól. (Még szoknom kell a helyet.) A fiúk végig valami sportról csevegtek, amíg anyukámmal körbejártuk a kertet. De ekkor már nem bírtam magammal. A szárnyaim láthatóak lettek, és egyszrűen elkezdtem repkedni. Csak körbe és körbe, össze-vissza a nagy kertben. Apám azt mondta el kéne kezdeni úgyhogy odaálltam eléjük. James közben szerzett egy nyugágyat (?!) és letelepedett néhány méterre tőlünk. Apa elmondta a képességeiket: ő sötétséget szabályoz, anyám pedig ultra gyors, és kiválóak az érzékszervei. Először anyáét próbálom ki. Összpontosítottam és elkezdtem futni. Gyorsabb voltam, mint egy átlagember, de nem annyira, mint anya aki ezalatt megkerülte a kertet és utolért. Azt mondta, hogy ezt a képességet sok edzéssel lehet fejleszteni, és ahogy egyre gyorysabb leszek, úgy javulnak az érzékszerveim.
Apáé már egy keményebb dió volt. Megmarkoltam a medálomat ami annyira fényes volt, hogy nem tudtam ránézni. Erősen arra gondoltam, hogy körülöttem minden világos majd kinyitottam a szemem. Körülöttem tényleg minden árnyalatokkal világosabb volt mint másutt. Aztán visszahunytam a szemem és arra gondoltam, hogy eltűnök a körülöttem lévő sötétségben. És tényleg egy sötét felhő vett körül és senki nem láthatott rajta keresztül. Eltüntettem a sötét felhőt és Jamesre néztem: -Neked mi a képességed? Válasz helyett rámnézett, és éreztem ahogy egyre gyengébb vagyok. Aztán újra erőt éreztem.
-Mi volt ez?
-Elvettem az energiád. De ilyenkor általában az ember összeesik.-mondta mosolyogva.- Te tényleg különleges vagy.
Meglóbáltam előtte a medálom, mutatva, hogy emiatt nem estem össze. Majd megkérdeztem hogy csinálja. Szóval el kell képzelni ahogy az előtted álló emberből fénysugarak indulnak el és hozzád szállnak. Ha elhiszed magadnak, hogy a sugarak az energia, akkor elveszed a másiktól az övét. Ezzel a teknikával visszafele is lehet dolgozni, hogy másnak adsz a saját erődből. Hmmm hátha sikerül. Ránéztem Jamesre és elképzeltem, ahogy belém árad az erő. De ő gyorsan kapcsolt, és mosolyogva pont ugyanezt tette. Ez olyan mint egy párbaj. Majd hirtelen megszakítottam a fénysugarakat, erre ő is befejezte a támadást. És nevetve azt mondta: -Te egy mindentudó vagy! Most már tuti te vagy a kiválasztott.-és közben szorosan átölelt.
Amikor azt hittem, hogy ez a kiképzés, nagyot tévedtem. Az csak ezután jött...