10.Rész

Au a fejem! Hol vagyok? Egy, a körülményekhez képest világos (Moonfallowhoz képest vakított a fehérségtől) kis szobában ébredtem. Nem tudtam mozdulni a fájdalomtól, a szememet is csak résnyire tudtam kinyitni. Minden erőmet összeszedve egy picit balra fordítottam a fejem, épp csak annyira, hogy lássam az éjjeliszekrényemet, egy rakás gyógyszert, meg egy csomó csövet meg mindenfélét ami belőlem lógott ki.... fujj! Vissza csuktam a szemem, de hirtelen megint kinyitottam. A medálom az éjjeliszekrényen volt!!! Hogy került oda?! Miért nincs a nyakamba??!! Elöntött a méreg, és ettől annyi energia szabadult fel bennem, hogy fel tudtam ülni. Ahogy körbenéztem rájöttem, egy kórházi ágyban csücsülök. De most még kimerültebb lettem. Viszont az elmém friss volt. Tehát a medálra koncentráltam és felemeltem, majd magam felé irányítottam. Minden erőmet összeszedve kinyitottam a tenyerem és a medált belerepítettem (így kell mondani?). Hát igen a jó öreg medál... Amint hozzámért nyoma sem volt a fáradtságnak. Nem is értem miért vették le rólam. Fogtam magam és kiszedtem a kezemből ezeket az undi csöveket. És felálltam, hogy megkeressem a ruháimat. (valami kórházi cucc volt rajtam) Pont ekkor jött be egy nővérke, aki sikított egyet és összeesett. Odamentem hozzá hogy megnézzem mi a baj. Addigra felült. Bocsánatot kért és azt mondta, hogy nem gondolták hogy egyáltalán fölkelek, nemhogy vígan sétálgassak a szobámban. Mondjuk azért a vidámtól elég távol vagyok, de ez nem lényeges. Megkérdeztem tőle, hogy ki vette le rólam a medálom, amire azt felelte, hogy a főorvos volt, nehogy megfojtson. -.- Na jó megmondtam a nővérnek, hogy ne vegyék le mégegyszer különben... még be sem fejeztem a mondatot, már elkezdte, hogy ahogy óhajtja Dreamons kisasszony, és kiviharzott. Hm ez furi volt. Egy kicsit. Na jó. Felvettem a tegnapi ruháim, majd visszamentem az ágyhoz, hogy megnézzem mivel állok szemben. A jobb kezem be van kötve. A fejem sajog. De várjunk itt van a zárójelentés. Azt írja a jobb kéz zúzódott, a koponyacsont bal fele repedt, és egy nem annyira erős agyrázkódás. Hú mamám ezekkel a sérülésekkel évekbe telik innen kijutni.... Na jó csak hónapokba. Hamarosan bejött a főorvos is, aki kiejtette a kezéből azt a köteg papírt ami benne volt. Egy fél percig farkasszemet néztünk, aztán megrázta a fejét. Aztán mégegyszer. Majd odasétált hozzám és alaposan végigmért. Aztán csak nézett rám. Én meg rá. Ez eltartott úgy... öt percig. Aztán elővett valami fáslit, és átkötötte a kezemet. Kimért kétféle orvosságot, amit be kellett vennem, aztán elkísért egy röntgenszobába (ez a neve?? ha nem akkor javítsatok ki.) Megröntgenezték a fejemet, aminek csodás módon nem volt semmi baja. o.O  Ok ez még nekem is fura... Egy nővér visszakísért a szobámba azzal, hogy ha ez így marad (már hogyne maradna? Vagy éjszaka valaki betöri a fejem?) akkor holnap már haza is engednek. Jeeee végre kijutok erről a hátborzongató helyről. A fejem már nem fájt annyira. De mit tudok csinálni addig is? Egyáltalán mi a fene történt tegnap??


* Egy másik szemszög: Sunnador- a nappal ura*

- Biztos helyről tudom uram, hogy holnap mutatják be azt a varjút azoknak az éjjeli baglyoknak! -hajlongott előttem egy öreg, kopaszodó emberke.
- Rendben hiszek neked, de ha becsaptál az életednek vége!! - elég világos voltam, talán ez a tata is megértette mit akarok.
- Igenis nagyúr! -hajlongott- És most elmondom a pontos adatokat. A bemutatás Moonella királynő palotája előtt lesz. A két ország határán. Tudja hol van nem? Szóval ön odamegy egy sereggel, ami kettéválik. Egyik felében a legjobb íjászaik, a másikban a közelharcosok. A világosabb oldalról támadnak (annyival könnyebb) a közelharcosok zűrzavart keltenek, nem is az ölés a lényeg. Sőt maximum tíz áldozat eshet! Maximum tíz! Viszont ebbe nem számít bele az a kis varjú! Ő az íjászok dolga. Aki lelövi annak ígérjen valami jutalmat úgy nagyobb lesz a siker. Utána ahogy mentek úgy el is tűnnek. Majd sorban, lassan az elkövetkező hónapok alatt, az egész birodalmat körbevéve, befelé haladva foglalja el és teszi fényessé ezt a helyet. Megfelel önnek nagyúr?
- Hmm jó tervnek tűnik. Brendon mondja el a tervet a hadsereg vezetőinek!! Na ha maga igazat mondott és sikerrel is járunk, akkor nagy jutalomra számíthat.
- Köszönöm nagyúr.- mondta. Meghajolt, sarkonfordult, és elment.
Fura kis emberke. De úgy látszik igazat mondott. Alig várom a holnapot. Ez lesz életem legszebb napja. És megbánja még Moonella királynő, hogy oly' csúfos módon elhagyott! Megbánja még....

Na most hogy minden kész van, irány a sötétség. Pfuj. Ha nem akarnám első sorból nézni nem is mennék el... Hmm senki nincs az utcákon. Akkor tényleg igaz, és minden a terv szerint fog menni. Ott a nagy tömeg! ROHAAAM!!!! Kiáltottam telitorokból. A sereg megindult előre. Még reggel közöltem az íjászokkal, hogy aki lelövi a kör közepén álló alakot, az nagy jutalmat kap. A sereg nagy káoszt keltett, és az íjászok megkezdték a munkát. Két lövés mellé ment, de a harmadik!!... Várjunk mi ez? Egy pajzs? Neeeeeeee!! De várjunk eltalálták azt a varjút! Ezaz! De honnan került ide ez a burok? Mindegy VISSZAVONULÁÁÁS!! És mikor hazaérünk nekiállok terveket kovácsolni, és Moonella térdreborulva fog könyörögni, hogy fogadjam vissza! De azt már nem!


*És egy harmadik szemszög: Moonella királynő- az éjszaka úrnője*

- Igen kisasszony minden készenáll a kiválasztott fogadására.- a kedvenc udvari tanácsadóm és egyben legjobb barátnőm ült mellettem. Igaz hogy barátok voltunk de kötelességének érezte, hogy kisasszonynak hívjon.
- Köszönöm Annabell.- mondtam.- a helyem is készen van az ablakban? Nem szeretném, ha idő előtt megtudná ki vagyok, és egyáltalán mi miatt kell kockáztatnia az életét.- mondtam bánatosan.
Tudni kell, hogy valamikor réges-régen Sunnador és én együtt uralkodtunk egy óriási birodalomban. A népeink jól megvoltak egymással. De aztán Sunnador egyre több fényt akart, háttérbe akarta szorítani a sötétet. A népem egyre sötétebb helyeket csinált, növelte mindenhol a sötétséget. Sunnador és köztem mindennaposak lettek a viták, mindig azt hangoztatta, hogy a párhuzamos dimenzióban mindig nappal, a fényben vannak ébren az emberek, és a sötétben alszanak. Amikor meguntam ezeket a vitákat, a hold erejének segítségével egy széles folyót zúdítottam a két nép közé. Itt mindig sötét van, a túloldalt meg világos. De akik a túloldalhoz közelebb laknak, náluk világosabb van. Nem sokkal, de érezhető a különbség. Így van a túloldalt is. Sunnador azóta azon van hogy ezt megbosszulja, és mindent fényessé tegyen. Azt is tudnotok kell, hogy én vagyok a kiválasztottak ősanyja, én vagyok az első Moonnet. Ha valaki átveszi a trónom, az megkapja a halhatalanságom, és én felszállok, a hold pedig magához vesz. Remélem ez a lányka lesz az örökösöm. Sok jót hallottam róla.
- Persze, hogy kész van a helye kisasszony.- mondta Annabell mosolyogva.
- Köszönöm. Most ha nem bánja elmegyek lefekszem. Hosszú lesz a holnap.
- Persze kisasszony.- és kiment a szobából.
Lefeküdtem és próbáltam nyugodtan elaludni. Többé-kevésbé sikerült is.

Hát ez a nap is eljött, amikor a kis kiválasztottunk bemutatkozik a népeknek. És ha méltó rá, engem is megláthat. Megtudja származása titkát, és a sorsát is, amit én zúdítottam rá.  De már gyűlik is a tömeg. És ott van! Tényleg olyan bájos mint mondták. És erősnek is tűnik. Nem lesz itt baj. Minden a megbeszéltek alapján megy de...... az ott.... csak nem.... ez nem lehet igaz! Csak ezt ne!! Sunnador! Gondolhattam volna, hogy keresztbe fog tenni! Készülnöm kellett volna rá! Minden az én hibám, mindent elrontok. De várjunk, nem ölnek. Akkor miért jöttek? Jujjj egy tűzgömb a kislány felé száll! De hát.... ez egy pajzs! Milyen gyorsan jár az agya. Uram isten!! Eltalálták!
Felálltam és lerobogtam az összes lépcsőn, kirohantam a kertbe, onnan a tömegen át a kör közepén lévő emelvényhez, és karjaimba vettem a lányt. Holdpajzsot emeltem magam köré és visszarohantam a lánnyal a palotába. Közbe Sunnadorék elmentek. Aljas egy terv. A legjobb orvosaim küzdenek a kislány életéért. Scarlet Amadela Dreamons. Kiválasztotthoz illő név. Hasonlít az enyémre. Moonellabet Amadelina Dreamoons. Csak az idők során kicsitt megkopott. És az első név nem is öröklődött soha. Le kell pihennem ez túl sok volt nekem! Holdpajzsot használni, és futkosni ennyi év után felkészülés nélkül.... Vigasztaló, hogy életet mentettem vele. Vagyis remélem. Ahogy a szobámba értem beledőltem az ágyba.

Kopognak. Ki lehet ilyen korán? Várjunk... már ebéd is elmúlt... mindegy.
- Máris megyek!!- kiálltottam és a tegnapi ruhámban az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és a főorvossal néztem farkasszemet. Jelenteni jött Scarlet állapotáról. Azt mondja felkelt. És elég jól van a körülményekhez képest. Visszamentem a szobámba és felvettem egy tiszta ruhát. Majd elindultam a kórházépületbe, hogy beszéljek szegény lánnyal, akinek én hoztam nyakára a bajt.

--* Ebben a részben, azért mutattam be más szemszögekből is a történetet, mert így néhány részlet érthetőbb lett (vagyis remélem), ugyanúgy mint a nyolcadik részben, ami szintén egy ilyesmi epizód volt. Köszi az olvasást remélem tetszik. Ha észrevételed, tanácsod, stb. van akkor az oldal tetején található űrlapon keresztül nyugodtan üzenhetsz nekem :3  *--