4.Rész

... Na igen. Az álmom úgy kezdődött mint minden normális álom. Jessit és Jacket láttam, ahogy egy koncerten ugrálnak. De aztán láttam magamat belépni a fénylő medálomba: Egy nagy sötétségben találtam magam, ahol egy kis holdfény derengett. A hátamon egy szárny volt, és lebegtem. Vagy repültem. Nem tudom. A bal kezemen fénylő minták jelentek meg. Iderepült egy angyal, és meghajolt előttem.

A holdangyal meghajol Demon előtt

Demon a szárnyakkal

Meghajolt és ezt mondta:
- Scarlet Amadela Dreamons! Második holdágról származó moonnet, ezennel tiszteletem teszem előtted, Moonfallow lakosai nevében. Én egy hodangyal vagyok, Rian, és engem azért küldtek, hogy elmondjam: Te vagy a kiválasztott, aki megment minket Sunnadortól, aki át akarja venni az uralmat az éjszaka fölött, és fényessé akarja tenni. Ez pedig mind az emberek, mind a moonnetek számára veszélyes. Az emberek fényben nem tudnak aludni, a moonnetek pedig a holdfényből élnek, abból vesznek energiát. Egyedül a holdfénymedállal rendelkezők tudnak örök napfényben élni, de ők is csak egy hónapig. Nektek moonneteknek különféle erőitek lehetnek: vannak akik repülni tudnak, akik szabályozzák a sötétséget, akik nagyon gyorsak és jók az érzékszerveik, és vannak akik el tudják szívni másoktól a holdfény erejét. Ha jól tudom, eddig nem volt tudomásod arról, hogy moonnet vagy, de ez most mindegy is. Tanítóid Robert Dreamons és Amadela Whiten lesznek.
- Várjunk csak! Robert Dreamons az apám, Amadela Whiten pedig az anyám, aki 16 éve halott. Nem?!
- Nem. Nem halt meg. Csak nagyon legyengült, ezért hazatért Moonfallowba. De mostanra megerősödött annyira, hogy tanítani tudjon téged.
- Értem. És ki lehetett volna még kiválasztott? Még két ember, nem?
- De igen. Cathrina Ellnor, és James Linesson.
- Miiii?! James a pasim, Cathrina pedig az ősellenségem! Ez lehetetlen!
- Pedig nagyon is lehetséges. James első holdágról származik és a legutóbbi ezred utolsó hónapjának 27. napján született, Cathrina negyedik holdági leszármazott és az utolsó hónap 29. napján született. James képességéről már tudunk, de Cathrináéról még nem.
- Értem. És ők tudják magukról, hogy moonnetek? (vagy mik?)
- James már tudja. Tőle jöttem hozzád, és Cathrina maradt a végére.
- Hűha! Ha Cathrina megtudja, hogy valamiben én vagyok kiválasztott és nem ő... Bele se merek gondolni mi lesz. Na és James hogy fogadta?
- Örült neki, hogy te vagy a kiválasztott és nem ő, vagy Cathrina. Elmondása szerint neki túl nagy felelősség lenne. De mostmár hagylak pihenni kedvesem. Még annyit, hogy a kezeden lévő jelekről semmit sem tudunk, de az előző kiválasztottnak is volt szárnya. Jó éjszakát Scarlet!
- Köszönöm. És csak nyugodtan hívj Demonnak.
- Ahogy óhajtod. Jó éjt Demon!
Kiléptem a medálból, pont úgy ahogy bementem, majd felébredtem és felültem az ágyban. A telómért nyúltam és felhívtam Jamest. Felvette a telefont és megkérdezte járt-e már nálam Rian. Elmondtam neki mindent amit az angyal mondott nekem és azt is, hogy ezeket a szárnyakat nem tudom hogy lehet eltüntetni. Ő is elmondta, hogy Rian mit mondott neki, aztán leraktuk a telefont. A medálomhoz nyúltam és meglepve láttam, hogy fényesen világít. Gondolom feltöltötte a hold. Eszembe jutott valami: Talán a medál segítségével el tudom tüntetni a szárnyaim. Megmarkoltam a medált és erősen koncentrálva arra gondoltam, hogy a szárnyak láthatatlanok. És sikerült! A szárnyaim nem látszanak, de érzem, hogy a hátamon vannak. Egyáltalán nem vagyok álmos. Hmm kipróbálom hogy tudok-e repülni. Kinyitom az ablakot és a párkányra ülök. Na most vagy soha! Kiugrok és elkezdek csapkodni a szárnyammal. És repülök!! Elmondhatatlan érzés ahogy suhanok előre a levegőben! Egyszerűen mesés. De mostmár visszamegyek, kezd felkelni a nap. Küldök egy sms-t Jessinek, hogy ébren van-e aztán azon kondolkodom, hogy mit csináljunk ma Jamessel. Ekkor jön egy sms Jessitől, hogy persze hogy ébren van és hívjam fel. Megcsörgettem és vártam, hogy felvegye. Amikor beleszólt a telefonba örömtől csengett a hangja. Elmagyarázta, hogy összejött Jackkel, meg hogy ma koncertre mennek, és mennyire nagyon boldog. Aztán megkérdezte, hogy én mit akartam neki mondani, és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Figyelmesen végighallgatott, majd a végén egy "hű de izgi!!" mondattal konstatálta, az éjszakámat, és megkérdezte, hogy megmutatom-e neki a szárnyaimat. Persze hogy igent mondtam neki, de cserébe megígértettem vele, hogy segíteni fog nekem amiben tud. Azt mondtam neki, hogy rendbeszedem magam és fél tíz körül nála leszek, majd biztosítottam arról, hogy nem, nem baj ha Jack is ott van. Majd elmentem zuhanyozni.

3.Rész

Reggel korán felkeltem, és elmentem zuhanyozni, hogy utána legyen időm ruhát válogatni. Fél óra válogatás után egy farmer, egy kötött pulcsi, egy barna magassarkú, és egy szürke sapka mellett döntöttem. Kiegészítőnek egy pilóta napszemcsit és egy szürkés táskát választottam.

A hajamat befontam, majd föltekertem kontyba, és feltettem egy halvány barnás sminket. Felkaptam egy cappuccino-barna bőrdzsekit, kiléptem az ajtón, és megcsapott a hideg téli idő.  Kimentem az utcára, ahol James már várt rám. Egy óvatos csókkal köszöntött, majd szorosan magához ölelt. Rámosolyogtam, majd elindultunk Jessiék felé. Félúton találkoztunk vele. Elmeséltük neki a tegnap délutánt, majd elindultunk a suli felé. Útközben beszélgettünk erről-arról, és szóba került, hogy Jessinek tetszik-e valaki. Nagy nehezen rávettük, és elmondta, hogy Jack Bolebly a szíve választottja. James azt mondta, hogy ismeri őt még jó régről, és szívesen beszél vele. Úgyhogy miután beértünk a suliba mi Jamessel mentünk Mr.Valeriohoz emelt rajzra, Jessi pedig lecsatlakozott a földrajzteremnél. Ekkor összefutottunk Jackkel, aki azért jött hozzánk, hogy köszönjön Jamesnek , mondván, hogy rég nem látták egymást.
A fiúk szóba elegyedtek, amíg én bementem a rajzterembe. Nem tudom miről beszélhettek, de James azzal jött vissza, hogy Jack tanítás után ma eljön velünk a Bonjour-ba.
Ez a nap is gyorsan telt, annyi említésre méltó történt még, hogy amikor Cathrina megtudta, hogy járok Jamessel, majd felrobbant mérgében....
Tanítás után immár négyesben ballagtunk a Bonjour felé. Amikor odaértünk leültünk egy asztalhoz és leadtuk a rendelést. Épp javában beszélgettünk, amikor felhoztam, hogy hogy átmehetnénk hozzám tanulni. James azt mondta, hogy előbb telefonál egyet. Én addig elmentem mosdóba. Ezzel Jack és Jessi egyedül maradtak.  Nem tudom  miről beszéltek, de mire visszaértem, már valami rockbanda hétvégi koncertjéről beszéltek, hogy Jessi elmenne-e Jackkel. Szóval ők jól elvoltak. James is visszajött, hogy ma nem ér rá, viszont holnap át tud jönni. Sietnie kellett így a többiektől elköszönt, tőlem egy hosszú csókkal búcsúzott. Megkérdeztem a többieket, hogy szombaton ők is ráérnek-e, de azt mondták koncertre mennek. Elbúcsúztam tőlük és hazamentem. Otthon megírtam a házikat, megvacsoráztam, majd lefeküdtem. Hamar elaludtam, és egy érdekeset álmodtam...

2.Rész

Jajj! Pont velem történik ilyen! Beleszerettem valakibe aki... De várjunk Cathrina azért akarta, hogy csatlakozzon hozzá, mert... Na most mégvalami ami miatt utálhat: a pasi akit meg akar szerezni úgy döntött velem tölti az idejét. Hát ez remek. De most inkább dolgozzunk! A feladat az, hogy fessünk tájképet. Waow!! James egyszerűen mesésen fest! Az ő tájképe valahogy tényleg egy tájkép! Hmm jó lesz igyekezni.
Óra végére kész lettem én is életem eddigi legszebb festményével. Amikor letettem az ecsetet és felnéztem, azt vettem észre, hogy James az arcomat fürkészi, és ahogy észrevette, hogy ezt észrevettem elkapta a tekintetét és elpirult. Fölálltam, kiöntöttem a festékes vizet, és elpakoltam. Pont kicsöngettek. Elköszöntünk a tanártól, megvártam Jamest, majd elindultunk a szekrények felé. Lepakoltunk és elindultunk a földrajz terem felé. Nem egy nagy iskola: négy osztályterem van, egy rajzterem, egy föci-biosz-kémia-fizika terem, és egy nagy tesi terem. Szóval megvártuk Jessit a terem előtt és bemutattam neki Jamest. Ő azonnal felfedezte a barátnőm felemás szemeit, és eleresztett egy óvatos bókot. Elmeséltük Jessinek, hogy hogy futottunk össze, és a találkozást Cathrinával. Utána körbevezettük Jamest a suliban, mindent megmutattunk neki. Megbeszéltük, hogy órák után elmegyünk a Bonjour-ba. Elmagyaráztuk Jamesnek, hogy az a törzshelyünk már nagyon rég óta. Megígértük Jamesnek, hogy a kis városkánkban is körbevezetjük mert nemrég költözött ide. (Azért jött át ebbe a suliba)
Na vége van az utsó órának (ami nem mellesleg egy uncsi angol volt....) és elindulunk a Bonjour-ba. Jajj ne már ott van Cathrina!
C: -Nicsak, nicsak, kit látnak szemeim? Itt van a nyomi klub! Micsináltok? Mentek a könyvtárba magolni?? Hahaha!
Én: -.....
Jessi: -.....
James: -Ha annyira tudni akarod nem!
Jessi: -Igen!! Épp Demon szülinapját indultunk megünnepelni!
C: -Ááá szóval szülinap? Hát akkor érezzétek magatokat szarul! Viszlát!

Én: -Ajjjj úgy utálom ezt a csajt!
Jessi: -Hidd el én is. És minezt azért mert két éve köszönt neked a pasija...
James: -Tényleg! Hogy is van ez? Miért utál ennyire ez a lány?
Én: -Hát az hosszú... A lényeg annyi, hogy amikor a suliba jöttem 9.-ben félévkor, akkor az akkori pasija vette a fáradtságot és köszönt nekem, ő meg rögtön elkezdte, hogy elcsábítottam a pasiját meg ésatöbbi, és azóta nem vagyunk valami nagy barátságban...
James: -Aha. Értem. De mit is mondtál, hogy az egész sulival járt már?
Én: -Igen. A legtöbbjükkel igen. Akik szerinte jól néztek ki.
James: -Nem értem. Én nem járnék vele. Szerintem szörnyen ronda. Ti sokkal szebbek vagytok.
-Köszönjük- mondtuk egyszerre Jessivel.
James: -Nincs mit. Na de merre is van ez a kávézó?
Én: -Erre.- mondtam és elindultunk a kávézó fele.
Amikor megérkeztünk Jessivel a szokásost kértük, (jól ismernek itt minket :D) ami nekem egy cappucinó volt neki meg egy presszó kávé. James pedig szintén egy cappucinót rendelt, dupla tejjel. Miután kihozták a rendelést, ilyen általános témákról beszéltünk, például Jamesék miért költöztek ide, ki merre lakik, kicsit a helyzetünkről is meséltünk, hogy nekem meghalt az anyukám, Jessiék meg nem valami gazdagok. Ezzel ment el a délután. Utána meghívtam magamhoz mindkettőjüket, hogy együtt tanuljunk. James beleegyezett, de Jessi azt mondta most nem ér rá. Ugyhogy Jamessel együttt elindultunk hozzám. Otthon bemutattam apukámnak:
Én: -Apa! Ő itt James Linesson, az új osztálytársam és kis csoportunk új tagja.-mondtam mosolyogva.
      -James, ő itt az apukám, Robert Dreamons, de szerintem megengedi, hogy Robnak szólítsd.
Apa: -Szervusz James! Persze, hogy hívhatsz Robnak. Kértek valamit enni-inni gyerekek?- kérdezte mosolyogva.
Én: -Nem köszönjük. Most felmegyünk a szobámba tanulni.
Apa: -Rendben kicsim.

Felmentünk a szobámba és nekiálltunk a háziknak. Elég hamar kész lettünk, ugyhogy elkezdtunk beszélgetni. Már nem is tudom hogy, arra terelődött a szó, hogy volt-e már komoly kapcsolatunk. És igen egyikőnknek sem volt. Ő az előző sulijában is kirekesztett volt, és azt mondta, hogy nem is voltak annyira szép lányok. Én meg elmondtam, hogy nem nagyon nézegettem Cathrina háreméből pasikat, mert még mégjobban megharagszik aztán nézhetek. Erre elmosolyodott, és azt mondta, hogy nem látott még nálam szebb lányt. Elpirultam és megköszöntem neki a bókot. Aztán percekig ültünk egymás szemébe mélyedve, amit a telefonom csörgése szakított meg. Ránéztem. Egy sms. Feladó: Jessi. "Ez a James beléd van esve. Azért mondtam, hogy programom van, hogy együtt lehessetek. Drukkolok nektek! Hajrá!" Hát igen azt meg kell mondani, hogy Jessi jó emberismerő, és egész kis jelekből rájön, hogy mit érez a másik. Válaszoltam neki, hogy köszi, majd folytattuk a beszélgetést Jamessel. Beszélgettünk a tanárokról, a mindig morgós Mr.Joelről a fizika-biosz-kémia-földrajz szakos tanárról, az ofőnkről, Mrs.Priessiről, a mindig vidám tesi tanárról Mrs.Marilaneről. Szóba került Mr.Rosso és Mr.Roberto a magyar és a matek tanárok, beszéltünk arról, hogy kinek melyik a kedvenc tanára, és hogy összességében Mr.Valerio a rajztanár a legjobb fej, és az ő órái a legjobbak. Utána beszéltünk Cathrináról és a csapatáról, majd arról, hogy 9. félévkor hogyan ismertem meg Jessit, és hogy azóta milyen jóban vagyunk. Elmondtam neki, hogy Jessi szerelmes egy fiúba, de a nevét nem mondhatom meg, csak ha Jessi megengedi. Majd megkérdeztem, hogy kiszemelt-e már magának valakit:
Én: -És, van már barátnőjelölted?- kérdeztem vicceskedve
Ő: -Igen. Az igazat megvallva van.- modta mosolyogva. Ez egy kicsit elkeserített, de hát nem tetszhetek mindenkinek.
Én: -És meg szabad tudnom, hogy ki az?- kérdeztem ismét kicsit vicceskedve.
Ő: -Hááát... félek, hogy elvesztem a barátságod miatta...
Én: -Nyugi nem fogod. Mindig barátok leszünk.- mondtam neki mosolyogva.
Ő: -Hát jó... Te vagy az. Az első pillanattól ahogy megláttalak. Azaz fellöktelek....
Én: -(elpirulva) Én is ugyanígy érzek, de féltem elmondani. Amikor azt mondtad Cathrinának, hogy velem leszel inkább, majdnem elájultam, hogy valaki nem őt választja.- mondtam neki at örömtől ragyogó arccal.
Ő: -És hát... Lennél a barátnőm?
Én: -Igen!!- és azzal a lendülettel megöleltem. Erre ő is magához szorított.
Hosszú ideig tartott ez az ölelés, de én nem bántam. Olyan jó érzés volt valakit végre magamhoz szorítani. Végre elmondhattam, hogy valaki szeret. Úgy igazán.
De már hét óra volt. Jamesnek el kellett mennie. Megbeszéltük, hogy holnap reggel elém jön, és együtt megyünk a kávézóba. Mihelyt elment felhívtam Jessit. És elújságoltam neki a nagy hírt. Egy kicsit örömködtünk, aztán leraktam a telót, és átvettem a pizsamámat. Befeküdtem az ágyamba és átgondoltam a mai napomat, ami átlagosnak indult, és ez lett belőle. Összegezve az egészet, ez eddigi életem legjobb napja!!

1.Rész

Hát igen. Mióta ezt a medált hordom sok minden megváltozott: akkor nőtt meg hirtelen ilyen hosszúra a hajam, és azóta sokkal vastagabb, erősebb, gyorsabban is nő. A bal lapockámon egy kis félhold jelent meg (egy árnyalattal sötétebb a bőrömnél), és azt vettem észre, hogy kevesebbet kell aludjak, mégis kipihentebb vagyok. De ezekhez hamar hozzá lehetett szokni. :)

A mai nap a 17. szülinapom! Úgy döntöttem, hogy reggel a szokásos zuhanyzás helyett inkább fürdőzöm egyet. Ugyhogy teleengedtem vízzel a kádat és teleszórtam valami illatos fürdősóval. Lusta voltam ahhoz, hogy fölkössem a hajam, így az mellettem lebegett a vízben. Egyszercsak azt veszem észre, hogy a hajam vége sötétedik, és végül teljesen fekete lesz. Ezután az egész hajamban képződött egy ilyen átmenet. Hát igen... Nem azt mondom hogy nem lepődtem meg, de valamennyire már megszoktam ezeket a furcsaságokat:
Amikor 15 éves lettem volt egy látomás féleségem egy hoszú, szőkéből barna-átmenetes hajú nőről, aki ilyesztően hasonlított rám, de nem én voltam. Talán az édesanyám szelleme lehetett? Na mindegy. Azt mondta, hogy a 17. szülinapom után, ha feltűnnek a jelek, akkor én vagyok a 2. kiválasztott. Azt is mondta, hogy minden olyan moonnet aki az ezredforduló utolsó honapjának utolsó hetén születik, ugyanannyira esélyes a kiválasztottságra. Rajtam kívül pedig két ilyen személy van, egy fiú meg egy lány, akik ebben az országban élnek. Neveket sajnos nem mondott és el is tűnt. Nem értettem semit. Mi az hogy moonnet? És milyen kiválasztott? Na mindegy mindezeket másnap elújságoltam Jessinek. Ő a legjobb barátnőm, egy magas, vékony, derékig érő szőke hajú, felemás szemű lány. Igen egyik szeme zöld, a másik kék. Őt ezért közösítették ki. Engem azért, mert jól tanulok, és szebb vagyok az osztály, inkább az iskola legnépszerűbb csajánál. Szóval mi nagyon jóban vagyunk, és mindent megosztunk egymással. Tehát amikor elmondtam neki a látomást (hívjuk így), akkor azt mondta, hogy biztos jelent valamit és ha mégegyszer ilyen történi akkor is szóljak neki.

Jessica szemei

Na de térjünk vissza a ide. Kiszálltam a hat kilónyi fürdősó közül, megtörölköztem, majd elkezdtem agyalni, hogy milyen ruhát vegyek fel. Télen nem mehetek shortban.... Végül egy kék ing, egy fekete nadrág, és egy kék, fűzős magassarkút.

 Úgy döntöttem, hogy ma, mivel szülinapom van, ezért egy kicsit merészebb sminket rakok fel. A belső szemhéjamra feketét, a mélyítővonalba pedig élénk kék festéket vittem fel. A számra pedig egy halvány rózsaszín szájfényt. A hajamat halszálka fonással befontam, lefújtam egy kis hajfixálóval és kész is voltam. Felkaptam egy (a rend kedvéért) kék kabátot, a táskámat, és már indultam is. A Bonjour (kis francia kávézó) elött fogok találkozni Jessel, mint mindig. Már itt is van!
J: -Szia Demon!!
Én: -Szia Jess!!
J: -Hoztam neked valamit!- ezzel átnyújtott egy kis dobozt. Kinyitottam és egy kék (!!) kis sima karikagyűrű volt benne. Tudni kell, hogy Jessék nem valami gazdagok, ugyhogy ez tőle egy írtó nagy dolog! És amúgy is szeretem az ilyen egyszerűbb dolgokat. Fölhúztam az ujjamra a gyűrűt, majd Jess nyakába ugrottam.
Én: -Köszönöm!! Ez annyira kedves tőled, igazán nem kellett volna!
J: -Dehogynem! A legjobb barátnőm vagy!
Mégegyszer megköszöntem majd elindultunk nevetgélve és lökdösődve a suliba. Az első óránk külön volt, (minden nap az első óra van csak külön: emelt földrajz és emelt rajz) így én elindultam a szekrényemhez a rajzcuccomért, amikoris belesétáltam egy fiúba és feldőltem. A fiú felsegített és bocsánatot kért.
Ő: -Nagyon sajnálom... Még új vagyok itt és eltévedtem. De be sem mutatkoztam! A nevem James Linesson.
Én: -Ömmm... Semmi baj. Én Scarlet Dreamons vagyok, de szólíts csak Demonnak.
Ő: -Örvendek Demon. Megkérhetlek, hogy megmutasd merre van a rajz terem?
Én: -Én is pont oda indultam. Gyere utánam!-Kivettem a cuccom a szekrényből, (ami nem mellesleg az övé mellett volt *w*) és elindultunk a rajzterem felé. De összefutottunk a világ legidegesítőbb nőszemélyével, Cathrina Ellnorral, a suli királynőjével.
C: -Nézzétek csak!! A nyomorék új barátot talált magának!! Hé újfiú! Nem csatlakozol?
Én: -.....
James: -Nem nagyon akarok közbe szólni, de Demon sokkal szebb, mint te. Ugyhogy számomra inkább te leszel nyomi, és én inkább Demonnal maradok!!
C: -Hát te tudod, de később könyörögni fogsz nekem!- ezzel elment.

James: -Ki ez a nőszemély?
Én: -Cathrine Ellnor. A gimi királynője. Mindenkit csicskáztat, és már minden pasival járt a suliban...
James: -Szerintem nagyon ronda, te.....
Drrrrr drrrrr!!
Én: -Jajj elkéstünk!
James: -Nyugi. Azt mondjuk, hogy nekem segítettél, és akkor biztos megértik.
Én: -Köszönöm!
Besiettünk a rajzterembe, James kimagyarázott a csávából majd leültünk az utolsó szabad asztalhoz, (egy asztal úgy néz ki, hogy két egyszemélyes rajzasztal szemből össze van tolva) majd elkezdtük a munkát. Óra alatt jól megfigyeltem a vonásait: erős arccsont, mély kék szemek, kis féloldalas mosoly mindig amikor felém néz... mi?.... nem ez nem lehet... BELESZERETTEM JAMESBE!!!!

0. Rész: Bevezetés

---*Sziasztok!
 Ez egy történet lesz ami egy különleges lányról fog szólni. Lehet, hogy az eleje nem lesz a legjobb, de hamar bele fogok jönni. ;)
Köszi az olvasást!"*---

Sziasztok!
16 éves vagyok, a nevem Scarlet Dreamons, de mindenki csak Demon-nak  hív. Hosszú, fenék alá érő gesztenybarna hajam, és fekete szemem van. Bőrhibáim nincsenek, amit én is furának tartok (tartottam eddig...) és sokak szerint gyönyörű vagyok: vékony, magas, és a dekoltázsom se olyan kicsi :).... Bár én inkább átlagosnak mondanám magam, de ízlések és pofonok. :)
Na de az életem egy ideje cseppet sem átlagos:
Apukámmal élek Lovearth-ben, egy kis faluban. Anyukám elhunyt amikor még kicsi baba voltam... (még csak 1,5 éves ;(...)
Egy kis gimnáziumba járok, a Lorsennre, ahol nem vagyok túl népszerű, de van egy ember aki úgy fogad el ahogy vagyok, és még így is szeret: Jessica Mountess akit okkal nevezhet az ember legjobb barátnőnek.
Amikor 12 éves lettem apám adott nekem egy borítékot, amire egy kacifántos kézírással az volt írva: "Édes Scarletemnek". Kibontottam, és a világ legszebb tárgyát pillantottam meg! Egy medált! Egy halvány rózsaszínes medált, az alján egy sárga holddal, és kis kacskaringókkal átszőve. Egyszerűen mesés volt! Egy kis levél is volt mellette: " Kedves Scarletem! Ez az utolsó létező Holdfénymedál. Az enyém volt, de most neked adom. Ezzel védelem száll rád (valamelyest), melyet csak egy másik (nincs tudomásunk róla hogy lenne) Holdfénymedál, ennek a párja tud semmissé tenni. Úgy vigyázz erre a medálra, mint a szemed fényére, és ő is így fog rád vigyázni, ha eljön az ideje!
Szeretettel: Amadela az édesanyád!"

A Holdfénymedál

Amikor felvettem ezt a medált egy leírhatatlan erő kerített hatalmába. Ilyet még nem éreztem soha! Ez az erő jó érzéssel töltött el, és valami a szívemben azt súgta: Sokat fogsz te még tenni a Moonfallowiakért! Akkor még nem tudtam mit jelent ez, de nem is törődtem vele. Pedig innentől minden megváltozott!
Itt kezdődik az én történetem!

---*Remélem tetszett! Nyugodtan írhatsz kommentet, építő kritikát elfogadok! A következő rész elején lesz egy kép a medálról. Köszi az olvasást! :* :D ;D *---