10.Rész

Au a fejem! Hol vagyok? Egy, a körülményekhez képest világos (Moonfallowhoz képest vakított a fehérségtől) kis szobában ébredtem. Nem tudtam mozdulni a fájdalomtól, a szememet is csak résnyire tudtam kinyitni. Minden erőmet összeszedve egy picit balra fordítottam a fejem, épp csak annyira, hogy lássam az éjjeliszekrényemet, egy rakás gyógyszert, meg egy csomó csövet meg mindenfélét ami belőlem lógott ki.... fujj! Vissza csuktam a szemem, de hirtelen megint kinyitottam. A medálom az éjjeliszekrényen volt!!! Hogy került oda?! Miért nincs a nyakamba??!! Elöntött a méreg, és ettől annyi energia szabadult fel bennem, hogy fel tudtam ülni. Ahogy körbenéztem rájöttem, egy kórházi ágyban csücsülök. De most még kimerültebb lettem. Viszont az elmém friss volt. Tehát a medálra koncentráltam és felemeltem, majd magam felé irányítottam. Minden erőmet összeszedve kinyitottam a tenyerem és a medált belerepítettem (így kell mondani?). Hát igen a jó öreg medál... Amint hozzámért nyoma sem volt a fáradtságnak. Nem is értem miért vették le rólam. Fogtam magam és kiszedtem a kezemből ezeket az undi csöveket. És felálltam, hogy megkeressem a ruháimat. (valami kórházi cucc volt rajtam) Pont ekkor jött be egy nővérke, aki sikított egyet és összeesett. Odamentem hozzá hogy megnézzem mi a baj. Addigra felült. Bocsánatot kért és azt mondta, hogy nem gondolták hogy egyáltalán fölkelek, nemhogy vígan sétálgassak a szobámban. Mondjuk azért a vidámtól elég távol vagyok, de ez nem lényeges. Megkérdeztem tőle, hogy ki vette le rólam a medálom, amire azt felelte, hogy a főorvos volt, nehogy megfojtson. -.- Na jó megmondtam a nővérnek, hogy ne vegyék le mégegyszer különben... még be sem fejeztem a mondatot, már elkezdte, hogy ahogy óhajtja Dreamons kisasszony, és kiviharzott. Hm ez furi volt. Egy kicsit. Na jó. Felvettem a tegnapi ruháim, majd visszamentem az ágyhoz, hogy megnézzem mivel állok szemben. A jobb kezem be van kötve. A fejem sajog. De várjunk itt van a zárójelentés. Azt írja a jobb kéz zúzódott, a koponyacsont bal fele repedt, és egy nem annyira erős agyrázkódás. Hú mamám ezekkel a sérülésekkel évekbe telik innen kijutni.... Na jó csak hónapokba. Hamarosan bejött a főorvos is, aki kiejtette a kezéből azt a köteg papírt ami benne volt. Egy fél percig farkasszemet néztünk, aztán megrázta a fejét. Aztán mégegyszer. Majd odasétált hozzám és alaposan végigmért. Aztán csak nézett rám. Én meg rá. Ez eltartott úgy... öt percig. Aztán elővett valami fáslit, és átkötötte a kezemet. Kimért kétféle orvosságot, amit be kellett vennem, aztán elkísért egy röntgenszobába (ez a neve?? ha nem akkor javítsatok ki.) Megröntgenezték a fejemet, aminek csodás módon nem volt semmi baja. o.O  Ok ez még nekem is fura... Egy nővér visszakísért a szobámba azzal, hogy ha ez így marad (már hogyne maradna? Vagy éjszaka valaki betöri a fejem?) akkor holnap már haza is engednek. Jeeee végre kijutok erről a hátborzongató helyről. A fejem már nem fájt annyira. De mit tudok csinálni addig is? Egyáltalán mi a fene történt tegnap??


* Egy másik szemszög: Sunnador- a nappal ura*

- Biztos helyről tudom uram, hogy holnap mutatják be azt a varjút azoknak az éjjeli baglyoknak! -hajlongott előttem egy öreg, kopaszodó emberke.
- Rendben hiszek neked, de ha becsaptál az életednek vége!! - elég világos voltam, talán ez a tata is megértette mit akarok.
- Igenis nagyúr! -hajlongott- És most elmondom a pontos adatokat. A bemutatás Moonella királynő palotája előtt lesz. A két ország határán. Tudja hol van nem? Szóval ön odamegy egy sereggel, ami kettéválik. Egyik felében a legjobb íjászaik, a másikban a közelharcosok. A világosabb oldalról támadnak (annyival könnyebb) a közelharcosok zűrzavart keltenek, nem is az ölés a lényeg. Sőt maximum tíz áldozat eshet! Maximum tíz! Viszont ebbe nem számít bele az a kis varjú! Ő az íjászok dolga. Aki lelövi annak ígérjen valami jutalmat úgy nagyobb lesz a siker. Utána ahogy mentek úgy el is tűnnek. Majd sorban, lassan az elkövetkező hónapok alatt, az egész birodalmat körbevéve, befelé haladva foglalja el és teszi fényessé ezt a helyet. Megfelel önnek nagyúr?
- Hmm jó tervnek tűnik. Brendon mondja el a tervet a hadsereg vezetőinek!! Na ha maga igazat mondott és sikerrel is járunk, akkor nagy jutalomra számíthat.
- Köszönöm nagyúr.- mondta. Meghajolt, sarkonfordult, és elment.
Fura kis emberke. De úgy látszik igazat mondott. Alig várom a holnapot. Ez lesz életem legszebb napja. És megbánja még Moonella királynő, hogy oly' csúfos módon elhagyott! Megbánja még....

Na most hogy minden kész van, irány a sötétség. Pfuj. Ha nem akarnám első sorból nézni nem is mennék el... Hmm senki nincs az utcákon. Akkor tényleg igaz, és minden a terv szerint fog menni. Ott a nagy tömeg! ROHAAAM!!!! Kiáltottam telitorokból. A sereg megindult előre. Még reggel közöltem az íjászokkal, hogy aki lelövi a kör közepén álló alakot, az nagy jutalmat kap. A sereg nagy káoszt keltett, és az íjászok megkezdték a munkát. Két lövés mellé ment, de a harmadik!!... Várjunk mi ez? Egy pajzs? Neeeeeeee!! De várjunk eltalálták azt a varjút! Ezaz! De honnan került ide ez a burok? Mindegy VISSZAVONULÁÁÁS!! És mikor hazaérünk nekiállok terveket kovácsolni, és Moonella térdreborulva fog könyörögni, hogy fogadjam vissza! De azt már nem!


*És egy harmadik szemszög: Moonella királynő- az éjszaka úrnője*

- Igen kisasszony minden készenáll a kiválasztott fogadására.- a kedvenc udvari tanácsadóm és egyben legjobb barátnőm ült mellettem. Igaz hogy barátok voltunk de kötelességének érezte, hogy kisasszonynak hívjon.
- Köszönöm Annabell.- mondtam.- a helyem is készen van az ablakban? Nem szeretném, ha idő előtt megtudná ki vagyok, és egyáltalán mi miatt kell kockáztatnia az életét.- mondtam bánatosan.
Tudni kell, hogy valamikor réges-régen Sunnador és én együtt uralkodtunk egy óriási birodalomban. A népeink jól megvoltak egymással. De aztán Sunnador egyre több fényt akart, háttérbe akarta szorítani a sötétet. A népem egyre sötétebb helyeket csinált, növelte mindenhol a sötétséget. Sunnador és köztem mindennaposak lettek a viták, mindig azt hangoztatta, hogy a párhuzamos dimenzióban mindig nappal, a fényben vannak ébren az emberek, és a sötétben alszanak. Amikor meguntam ezeket a vitákat, a hold erejének segítségével egy széles folyót zúdítottam a két nép közé. Itt mindig sötét van, a túloldalt meg világos. De akik a túloldalhoz közelebb laknak, náluk világosabb van. Nem sokkal, de érezhető a különbség. Így van a túloldalt is. Sunnador azóta azon van hogy ezt megbosszulja, és mindent fényessé tegyen. Azt is tudnotok kell, hogy én vagyok a kiválasztottak ősanyja, én vagyok az első Moonnet. Ha valaki átveszi a trónom, az megkapja a halhatalanságom, és én felszállok, a hold pedig magához vesz. Remélem ez a lányka lesz az örökösöm. Sok jót hallottam róla.
- Persze, hogy kész van a helye kisasszony.- mondta Annabell mosolyogva.
- Köszönöm. Most ha nem bánja elmegyek lefekszem. Hosszú lesz a holnap.
- Persze kisasszony.- és kiment a szobából.
Lefeküdtem és próbáltam nyugodtan elaludni. Többé-kevésbé sikerült is.

Hát ez a nap is eljött, amikor a kis kiválasztottunk bemutatkozik a népeknek. És ha méltó rá, engem is megláthat. Megtudja származása titkát, és a sorsát is, amit én zúdítottam rá.  De már gyűlik is a tömeg. És ott van! Tényleg olyan bájos mint mondták. És erősnek is tűnik. Nem lesz itt baj. Minden a megbeszéltek alapján megy de...... az ott.... csak nem.... ez nem lehet igaz! Csak ezt ne!! Sunnador! Gondolhattam volna, hogy keresztbe fog tenni! Készülnöm kellett volna rá! Minden az én hibám, mindent elrontok. De várjunk, nem ölnek. Akkor miért jöttek? Jujjj egy tűzgömb a kislány felé száll! De hát.... ez egy pajzs! Milyen gyorsan jár az agya. Uram isten!! Eltalálták!
Felálltam és lerobogtam az összes lépcsőn, kirohantam a kertbe, onnan a tömegen át a kör közepén lévő emelvényhez, és karjaimba vettem a lányt. Holdpajzsot emeltem magam köré és visszarohantam a lánnyal a palotába. Közbe Sunnadorék elmentek. Aljas egy terv. A legjobb orvosaim küzdenek a kislány életéért. Scarlet Amadela Dreamons. Kiválasztotthoz illő név. Hasonlít az enyémre. Moonellabet Amadelina Dreamoons. Csak az idők során kicsitt megkopott. És az első név nem is öröklődött soha. Le kell pihennem ez túl sok volt nekem! Holdpajzsot használni, és futkosni ennyi év után felkészülés nélkül.... Vigasztaló, hogy életet mentettem vele. Vagyis remélem. Ahogy a szobámba értem beledőltem az ágyba.

Kopognak. Ki lehet ilyen korán? Várjunk... már ebéd is elmúlt... mindegy.
- Máris megyek!!- kiálltottam és a tegnapi ruhámban az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és a főorvossal néztem farkasszemet. Jelenteni jött Scarlet állapotáról. Azt mondja felkelt. És elég jól van a körülményekhez képest. Visszamentem a szobámba és felvettem egy tiszta ruhát. Majd elindultam a kórházépületbe, hogy beszéljek szegény lánnyal, akinek én hoztam nyakára a bajt.

--* Ebben a részben, azért mutattam be más szemszögekből is a történetet, mert így néhány részlet érthetőbb lett (vagyis remélem), ugyanúgy mint a nyolcadik részben, ami szintén egy ilyesmi epizód volt. Köszi az olvasást remélem tetszik. Ha észrevételed, tanácsod, stb. van akkor az oldal tetején található űrlapon keresztül nyugodtan üzenhetsz nekem :3  *--

9.Rész

Húha. Holnap bemutatnak egy egész országnak... tartománynak... nem tudom, hogy Moonfallow micsoda. Annyira izgulok!! Nem tudom még hogy mi lesz, de biztos sok ember lesz, és tévések, meg minden... Húú na nyugodjunk le és menjünk suliba. Miért kell nekem suliba mennem? Egyáltalán milyen óráink lesznek? Ajj mindegy elrakok mindent aztán majd meglátjuk.
Összekaptam magam, és elindultam a Bonjour felé. Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hűvös, februári idő. Mikor odaértem a kávézóhoz, csak Jessit láttam, aki elmondta, hogy a fiúknak be kellett mennie korábban javítót írni. Szegények. Na mindegy rendeltünk a pultnál, megittuk a kávéinkat, és elindultunk a suliba (csak nehogy elkéssünk....) Az első óránk rajz. Jessinek földrajz. Rajzról nem nagy gáz elkésni, de földrajzról igen... Mr. Joel inkább egy házisárkány, mint egy tanár. Na itt vagyunk. Öt percünk van beérni az órára. Na itt a rajzcuccom, és irány a terem. Huhh pont beértem. James már az asztalnál ül.
Én: -Hello. Milyen lett a javítód?
J: -Hát szerintem jó. Majd meglátjuk.
Rajzon ma mindenki azt rajzolt amit akart. Én egy lovat rajzoltam. James egy farkast. Hmmm jól néz ki. Na mindjárt vége az órának. Miért ilyen rövidek a rajzok?? Hjaj. Egy tesi jön. Az se jobb. Futunk egész órán, mert múltkor a fiúk hülyültek. Aztán fizika, nyelvtan, biosz, és egy ofő. Ezek is gyorsan elteltek, és igazából teljesen kiment a fejemből a holnap. Csak amikor hazaértem, jutott eszembe megint. Szörnyen izgulok. Nem tudom mi lesz, még sosem álltam ki ekkora tömeg elé. De hideg van! Már megint ki van kapcsolva a fűtés. Megyek le a pincébe a kapcsolókhoz. Ezaz fűtés: 19 Celsius fok. Ki állította erre? Érzem hogy valaki áll mögöttem. Megfordulok, és anya van ott.
Én: -Jajj! Szia anyu! Te meg mit csinálsz itt?
A: -Csak azért jöttem, hogy felkészítselek. De egy kicsit meleg volt, ezért levettem a fűtést.
Én: -Anya én megfagyok! Ugyhogy visszakapcsolom ha nem baj.
A: -Persze, nyugodtan. Ha neked úgy jobb.- mondta mosolyogva.
Úgyhogy feltekertem a fűtést 23 fokra. Kb. 10 perc múlva már érezni lehetett a különbséget.
Anya mindent elmagyarázott. Azt hogy legyek jólnevelt, szépen válaszoljak a kérdésekre, hogy pontosan a tartományok határán álljak és a többi, és a többi. MIkor már nagyon felkészült voltam azt mondta, hogy most pedig irány Moonfallow. Húha... oké. Máris? Ilyen korán? Még lélekben fel kell készülnöm! Na mindegy... ha muszáj, hát muszáj. Tehát anyával átmentünk Moonfallowba. Apa már ott volt. De ezen már nem lepődtem meg. Annyi furcsaság történik velem mostanában, hogy már semmin sem lepődöm meg. De ahogy körbenéztem itt volt Jessi, James, és Jack is. Mindjárt indulunk. Nem akarok, haza akarok menni! Na jó olyan vagyok mint egy ovis... Összeszedem magam és menni fog.
Húú na itt vagyunk! A két tartomány határa. Ahogy itt álok tényleg! Az egyik oldal sötétebb, a másik világosabb! Na mindegy most inkább arra koncentrálok, hogy mi lesz. Szóval ki kell állnom, és körbe meghajolni, hogy mindenki lásson. Válaszolni néhány kérdésre, és ennyi. Ez menni fog. Ha nem akkor nem szeretem magam. Na jó kezdek megint ovis lenni. Rendben egyre többen vannak mindkét oldalon. Jajj de izgulok! Na jó a két vezető fölállt a helyére. Én jövök. Azért egy próbát csinálhattak volna! Fogalmam sincs mit kell csinálni. Csak az infókat tudom. Most például fel kell mennem a két ember közé, mindkettővel kezet fogni, de először Planettaces (sötétebb), azután pedig Starspat (világosabb) tartomány vezetőjével. Na hajrá!! Rendben. Itt vagyok. Kezet fogtam mindkettővel jó sorrendben. Most elmondtak egy-két dolgot rólam, ilyen általános dolgokat: mik a képességei, mik a jelei a kiválasztottságnak stb... Na most az jön, hogy ki kell tárnom a szárnyaimat. Hmmm legyen drámai. A két vezető rámnéz,én behunyom a szemem, és kitárom a nagy fekete szárnyakat. Egy morajlás fut végig a tömegen, de gyorsan abbamarad, mert a világosabb oldalon sárgán világító emberkék tűnnek fel és sárga (tűz)golyókat lődöznek (vagy valami olyasmit...) Az összes felém irányul, de a legtöbb másokat talál el. Ajajj egy vészesen közeledik a fejem felé! Még gyorsan húztam egy extra nagy pajzsot az ország köré, majd eltalált. Összeestem, de annyit még láttam, hogy a rátermettebb emberek azonnal táplálni kezdik a pajzsot, és.......... minden elsötétült

8.Rész: Egy kis kiegészítés

---* Na szóval ez egy kis kiegészítő rész, így kicsit rövidebb lesz. Ennek segítségével talán könnyebb lesz megérteni a story-t. Lesz még a történet folyamán legalább két ilyen rész, remélem tetszeni fognak azok is. :3 *---

A nevem James Linesson és nemrég költöztem Lovearth-be. Azért kellett otthagynunk a régi életünket, mert a szüleim valami (vagy valaki) elől menekültek. Már harmadjára költözünk, úghogy megszoktam. Elsőnek két éves koromban, aztán nyolc éves koromban és most is  költözünk. Tehát nem volt újdonság.
Szóval amikor megérkeztünk akkor azonnal beiratkoztam a Lorsenn gimnáziumba, ami a közelünkben volt. Az első napon rögtön eltévedtem és belefutottam egy lányba. Vagyis inkább ő belém. :) Kiderült, hogy egy osztályba járunk és hogy a barátnőjével együtt ki van közösítve. Nem mondom, nagyon bejött nekem (kiderítettem, hogy Demonnak hívják), így persze hogy melléjük álltam, és nem a magát nagyra tartó Cathrina csatlósai közé. Megismerkedtem a barátnőjével Jessivel, akinek kétszínű a szeme :) és találkoztam egy régi ismerősömmel, Jackkel. Nagyon hamar összejöttem Demonnal, akit mindennél jobban szeretek, és sikerült összehozni Jessit és Jacket is. De épphogy minden elrendeződött volna, amikor egy Rian nevű (hold)angyal jelent meg álmomban és tájékoztatott származásomról, valamint arról, hogy a barátnőm valami kiválasztott, vagy mi a csuda. Utána ahogy jött eltűnt. Egy olyan húsz perc múlva jött a hívás Demontól, hogy nála is járt Rian. Miután letettük gondolom azonnal hívta Jessit, mivel másnapra ő is mindenről tudott. Idővel Jacket is beavattuk, és így négyen nagyon jóba lettünk. Idővel Demon apja elvitte Demont a moonnetek földjére, ahova később engem is magukkal vittek. Meg persze Jessit is. És múltkor már Jacket is. Demonnak nagyon sokat kell gyakorolnia, de nagyon nagy ereje van. Meg kell tanulnia kordában tartani, és felkészülni mindenre. Még nem tudjuk, hogy Cathrinának például mi az ereje, vagy hogy mi ellen kell bevetnie. Szegénykém élete fenekestül felfordult, de úgy tűnik egész jól viseli. Amiben tudunk megpróbálunk neki segíteni.De ma például nagyon stresszes volt. Holnap bemutatják Moonfallow egész népének, és még nem tudjuk mi vár ránk. Beszélt nekem valami Sunnadorról, aki az éjszaka ura akar lenni, meg fényt akar, de nem nagyon értettem miről beszél. Mindenesetre meg kell mentenie a népét valami katasztrófától, és ebben én teljes mértékben támogatni fogom. Holnap veletartok Moonfallowba és minden rendben lesz. Demonnak nem eshet semmi baja, erről kezeskedem!

7.Rész

Ez a kis látogatás amit Moonfallowban tettünk, ez csak egy kis ízelítő volt. (Visszajönni ugyanúgy kell, itt is minden házban van ugye  kristálygömb.) Az elkövetkező hónapokban minden éjszaka elmentünk és gyakoroltam, gyakoroltam, és gyakoroltam. Mostmár szárnyak használata nélkül is tudok repülni, tudok mozgatni tárgyakat messziről, és néha hallom mások gondolatait. Elvileg ez is jelzi, hogy kiválasztott vagyok. Nappal pedig az iskolában vagyok és az órákon kétszer annyira figyelek, mert ugye a sok gyakorlással fejlődött az agyam is, így majdnem szó szerint megjegyzem az anyagot. Amikor első nap mentem suliba Rian megjelenése után, minden ugyanolyan volt, kivéve Cathrina szúrós szeme a hátamban..... Egész nap figyelt, hogy észrevesz-e rajtam valami változást. A karomon lévő mintát hamar észrevették a tanárok, és azt hitték tetoválás. (o.O) De mivel én vagyok az iskola "éltanulója" ezért ezt az egy dolgot elnézik. (Ha tudnák, hogy ez a "tetoválás" mivel jár akkor repülnék.... a suliból :D) Na mindegy. Persze Cathrina ezen is hisztizett, mert ő is akar tetoválást ami szinte világít, és hogy neki is elnézhetnék. A tanár egy egyszerű "hármasoknak nem nézünk el semmit" mondattal lerendezte, Cathrina meg főtt a levében (:D). De a szünetben hallottam ahogy Christy azt mondja neki "az a csaj egy bolond. Ne is törődj vele." Akkor hát még nem tudnak rólunk. Bár nem is baj, hogy nem jönnek oda kérdezősködni, hogy "tényleg holdember vagy? , látsz a sötétben? , tudsz repülni? , stb..." Bár nem hinném, hogy Cathrina érdekét szolgálná. Szerintem úgy gondolkodik, hogy ha nem ő a kiválasztott, akkor ne tudjon senki semmiről. Okos. Csak nem tudja, hogy ezzel nekem segít. A srácokkal ugyanúgy minden reggel a Bonjourban találkoztunk. Jacket és Jessit mindig beavattuk a történésekbe, és apa megtanította azt a mondatot amivel Moonfallowba lehet jutni. James és Jessi felváltva aludtak nálunk hétvégén, és végül most apa úgy döntött, hogy Jacket is elvihetjük magunkkal. Így ma mindenki nálunk találkozik 7-kor. Vacsizunk és indulunk. Nekem van egy sejtésem a medálommal kapcsolatban. Szerintem azzal is el lehet jutni Moonfallowba! Majd ma kipróbálom. Apuval épp palacsintát sütöttünk, amikor csöngettek. James állt az ajtóban egy csokor vadvirággal. :) Odaadta és cserébe kapott egy csókot. Vázába tettem a virágot, amikor ismét csöngettek. Jessiék álltak az ajtóban és egy tábla csokit hoztak. (édesek :)  ) Bekísértem őket a konyhába és amíg apa tovább sütötte a palacsintát, addig Jacket körbevezettük a házban (állítása szerint egy kastély... :D)

Utána visszamentünk apuhoz és megettük a rakás palacsintát. Közbe elmondtam apunak az ötletem a medállal. Azt mondta lehetséges, próbáljam meg. Közben kiderítettem, hogy anya Planettaces fővárosában lakik (Moontown) és a külvárosban egy telken. Az ő háza is kb. olyan nagy mint az otthoni. És ott is van szobám pont ugyanúgy berendezve. :3

Demon háza

Amikor megvacsiztunk lélekben felkészítettem Jacket az útra, és elővettem a medálom. Mindenki megfogta és elmondtam a kódot négyszer: Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem. És a végére tettem: Autem!! Két perc múlva már anya háza előtt álltunk. Jack csak pislogott mert nem látott sokat. Ahogy Jessi sem. Bevezettük őket a házba ahol több volt a fény. Itt már nagyjából láttak. Kicsit beszélgettünk, majd kimentünk az udvarra és a változatosság kedvéért gyakoroltam. Már majdnem olyan gyors voltam, mint anya. Majdnem. Megijesztettem Jessiéket akik a nyugágyon ültek, azzal, hogy felemeltem őket messziről. Jamessel nevettünk egy kicsit aztán folytattuk a kiképzést. A csatáink Jamessel kezdtek mindennapossá válni. Egyre többször nyertem én. (Úgy megy egy ilyen párbaj, hogy használjuk az erőnket, és amikor úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább azt mondjuk állj, és mindketten befejezzük a támadást.) Ma is versenyeztünk, és ma is nyertem. Aztán visszamentünk a házba és ettünk ismételten. Egy ilyen edzéstől jól megéhezik az ember. Úgyhogy ettem szendvicset. :D Holdfénykrémmel. Az nagyon finom. Olyan mint a vaj, csak kicsit más az íze. Édeskésebb és savanykásabb is egyszerre. Jessi és James is evett, de ők nem olyan sokat mint én. :) Jack pedig nem merte megkóstolni. Először én se... És Jessi se, meg James se... :) De végül rávettük Jacket, hogy legalább egy harapást. És ízlett neki, úgyhogy evett még hármat :D Aztán megkérdeztük anyut, hogy nem akar-e hazalátogatni. Kicsit vonakodott, de aztán belement. Úgyhogy megint mindenki megmarkolta a medálom, és irány haza. Anyának kicsit világos volt úgyhogy besötétítettünk. Alig ismert rá a házra, úgyhogy őt is körbevezettük. A szobám ismerős volt neki (nem is tudom honnan) :) De aztán visszavittem, mert neki ott holnap dolgoznia kell. Igazából nem tudom mi a dolga, de sokat fizetnek érte. És ott jobb cuccok vannak. Úgyhogy.... ruhatárújítááááás!!! Csomó új rucim van, nagyon jól néznek ki, és rám vannak szabva! Hamarosan it az idő. A két tartomány határán bemutatnak a népnek. Jajj én előre félek. Biztos fog valami rossz történni. Érzem. Előkészülök holnapra addig is. Már annyira nincs hideg. Február van úgyhogy valami átmeneti kell.

Februárra pont jó :3

Ez pont megfelel. Elmegyek zuhanyozni. Apa addig autóval mindenkit hazadobott. Épp mikor öltöztem és mentem volna reggerlizni, jött egy sms apától, hogy a bemutatás időpontja.... holnap után!! Jézusom mindjárt elájulok! Juuujj én nem merek kiállni egy egész ország elé, és a tévékben is, meg a rádióban, meg az újságban, és.... jajj. Jobb ha megnyugszom, és elterelem a figyelmem. Megreggeliztem és megnéztem néhány közösségi oldalt.

6.Rész

Szóval átrepültünk Jamesékhez, hogy összeszedje a cuccait. Bemutatkoztam a szüleinek, (Carl és Josephin) majd felmentem vele a szobájába. Nekiállt turkálni a szekrényében, hogy mit hozzon magával, amikor megláttam egy tök jó pulcsit. Egy vörös, jack daniels-es volt, és nagyon királyul nézett ki. Megkérdeztem, hogy felpróbálhatom-e. Azt mondta szívesen nekem is adja, mert már kinőtte és ez nem is az ő színe.

A pulcsim :3

Felvettem és csak egy kicsit volt nagy rám. James szerint nagyon jól állt, és ezzel ünnepélyesen nekem adta. :D Amíg én a tükörben nézegettem magam, addig ő fogott egy sporttáskát és belehajigált néhány cuccot. 5 perc múlva kész is volt. Nem hozott sok cuccot, mert nem tudtuk előre,hogy milyen mozgalmas éjszakánk lesz (nem olyan értelemben :)> ). Elköszöntünk a szüleitől és elindultunk hozzánk immár gyalog, mert fájt a hátam a sok repüléstől... Na mindegy húsz perc alatt odaértünk és bementünk a házba. Már elég késő volt, így elkezdtük kitalálni mi legyen a vacsora. Apa egy cetlire kiírta, hogy elment vásárolni, és hogy várjam meg. Egy öt perc múlva, néhány nagy zacskóval a kezében lépett be az ajtón. Elvettem tőle kettőt és nekiálltam kipakolni. James is segített, bár semmit se tudott,hogy hova rakjon ( :D ). Amikor kész voltunk apa felajánlotta hogy süt nekünk valamit. Én tojásrántottát kértem, James bundáskenyeret. Miközben apa sütött elmeséltem neki az álmomat és azt, hogy van egy fekete szárnyam. Majdnem elejtette a serpenyőt amikor meghallotta. Azt mondtan nehéz éjszaka vár rám, mert most, hogy ezeket mind tudom, el kell mennünk Moonfallowba, hogy találkozzam anyuval, és elkezdjük a kiképzést.
Akkor még nem tudtam mit fognak kiképezni rajtam, csak azt tudtam, hogy fáradt vagyok, fáj a hátam, és ennék végre vacsorát. Apu turbó sebességre kapcsolt és nagyon gyorsan kész volt a kaja. Nagyon gyorsan meg is ettük. Nem is beszélgettünk közben. (pedig szoktunk)
Apa azt mondta valami olyan ruhát húzzak amiben tudok mozogni, és megengedte Jamesnek, hogy jöjjön, ha nem lesz láb alatt. Úgyhogy fölmentem a szobámba és átöltöztem. Közben azon gondolkoztam, hogy apu eddig hogy intézte el, hogy találkozzon anyuval? Mikor volt ebben a Moonfallowban? Egyáltalán mi ez a hely, és hol van? És nekem mi dolgom vele? Ezer és ezer kérdés keringett a fejemben, de úgytűnik ma mindegyikre megkapom a választ. Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába. Apuék épp valami fiús dologról dumáltak, valami meccsről, amiben ugyan annak a csapatnak szurkolnak. Megköszörültem a torkom, mire apu rámfigyelt, és rázúdítottam az összes kérdésem. Hát igen, megtudtam, hogy Moonfallowban kicsit más az idő...(és nem az időjárásra gondolok...) Tehát ha átmegyek Moonfallowba este nyolckor és visszajövök másnap reggel ötkor, az itt 9 óra. Moonfallowban 12. Tehát kicsit úgymond gyorsabb az idő. Ebből jön, hogy apa éjszaka ment el anyához, és ez a hely igazából nincs. Vagyis egy másik dimenzióban van ha úgy vesszük. Moonfallow olyan mint egy tartomány...kb... De csak két országból áll: Starspat egy kicsit világosabb és Planettaces pedig sötétebb. Hogy ez mit jelent azt nem tudom. Elvileg anya Planettaces-en belül él valahol. A hely nevére nem emlékszem pontosan... Na mindegy apa azt mondta, mostmár indulni kell, úgyhogy drukkoljatok, hogy minden jó legyen.
Elindultunk apu után a pincébe, ahol volt egy ajtó amit eddig nem is láttam. Bementünk. Elég sötét volt, de valahogy jobban láttam, mintha világos lenne. A szoba közepén van egy asztal amin egy gömb sárgásan világít. Apa rárakta a kezét és intett, hogy mi is tegyük ezt. Utána elkezdett mormolni valami ilyesmit: Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem. Et nunc vado ad lunam. Non etiam ad civitatem.... Ezt elmondta asszem háromszor és utána annyit mondott hangosan: Autem!
Elkezdett forogni a világ. Körülöttem fények cikáztak és a sötétség körbevett. De a fénylő gömböt nem engedtem el. Aztán azt veszem észre, hogy egy éjszakai utcában állok apa és James között. Ránéztem apára aki annyit mondott megjöttünk. Nagyon sötét volt, mégis kiválóan láttam és kezdtem ráébredni, hogy mit jelent az hogy Planettaces-ban sötétebb van: most ott vagyunk és Moonfallow másik felében világosabb van. És ez van éjjel-nappal. (van itt egyáltalán nappal??)
Elindultunk az utcán, és egy ideig mentünk majd apa bekopogott egy házba. Egy nő nyitott ajtót, aki megszólalásig hasonlított rám, csak a haja szőke volt. Bementünk és a kintinél kicsivel világosabb volt. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Sejtésem beigazolódott, a hölgy aki ajtót nyitott, az anyám. Azért nem élt velünk mert születésem után egy harcban megsérült, de mostanra már teljesen felépült. Elmeséltem neki röviden ami eddig történt velem (a legutóbbi dolgokat pontosan kirészletezve) és mire ezt befejeztük, addigra kint feljött a hold. Úgy éreztem, hogy szétvet az erő, legszívesebben rohangáltam volna, és ez szerintem látszott is rajtam, mert anya megkérdezte: -Nem kéne kezdenünk? Tehát kimentünk a kertbe ami valami láthatatlan fallal volt elkerítve a szomszédoktól. (Még szoknom kell a helyet.) A fiúk végig valami sportról csevegtek, amíg anyukámmal körbejártuk a kertet. De ekkor már nem bírtam magammal. A szárnyaim láthatóak lettek, és egyszrűen elkezdtem repkedni. Csak körbe és körbe, össze-vissza a nagy kertben. Apám azt mondta el kéne kezdeni úgyhogy odaálltam eléjük. James közben szerzett egy nyugágyat (?!) és letelepedett néhány méterre tőlünk. Apa elmondta a képességeiket: ő sötétséget szabályoz, anyám pedig ultra gyors, és kiválóak az érzékszervei. Először anyáét próbálom ki. Összpontosítottam és elkezdtem futni. Gyorsabb voltam, mint egy átlagember, de nem annyira, mint anya aki ezalatt megkerülte a kertet és utolért. Azt mondta, hogy ezt a képességet sok edzéssel lehet fejleszteni, és ahogy egyre gyorysabb leszek, úgy javulnak az érzékszerveim.
Apáé már egy keményebb dió volt. Megmarkoltam a medálomat ami annyira fényes volt, hogy nem tudtam ránézni. Erősen arra gondoltam, hogy körülöttem minden világos majd kinyitottam a szemem. Körülöttem tényleg minden árnyalatokkal világosabb volt mint másutt. Aztán visszahunytam a szemem és arra gondoltam, hogy eltűnök a körülöttem lévő sötétségben. És tényleg egy sötét felhő vett körül és senki nem láthatott rajta keresztül. Eltüntettem a sötét felhőt és Jamesre néztem: -Neked mi a képességed? Válasz helyett rámnézett, és éreztem ahogy egyre gyengébb vagyok. Aztán újra erőt éreztem.
-Mi volt ez?
-Elvettem az energiád. De ilyenkor általában az ember összeesik.-mondta mosolyogva.- Te tényleg különleges vagy.
Meglóbáltam előtte a medálom, mutatva, hogy emiatt nem estem össze. Majd megkérdeztem hogy csinálja. Szóval el kell képzelni ahogy az előtted álló emberből fénysugarak indulnak el és hozzád szállnak. Ha elhiszed magadnak, hogy a sugarak az energia, akkor elveszed a másiktól az övét. Ezzel a teknikával visszafele is lehet dolgozni, hogy másnak adsz a saját erődből. Hmmm hátha sikerül. Ránéztem Jamesre és elképzeltem, ahogy belém árad az erő. De ő gyorsan kapcsolt, és mosolyogva pont ugyanezt tette. Ez olyan mint egy párbaj. Majd hirtelen megszakítottam a fénysugarakat, erre ő is befejezte a támadást. És nevetve azt mondta: -Te egy mindentudó vagy! Most már tuti te vagy a kiválasztott.-és közben szorosan átölelt.
Amikor azt hittem, hogy ez a kiképzés, nagyot tévedtem. Az csak ezután jött...

5.Rész

Végre szombat van!! Elmentem zuhanyozni. Jamessel úgy beszéltük meg, hogy délben jön, így még előtte lesz időm átmenni Jessihez. Letusoltam, és nekiálltam ruhát válogatni. Találtam egy lila OMG!-s pólót, egy fekete gatyát, és egy sportcipőt. Felvettem egy lila-fekete karkötőt, és egy táskát. A hajamat egyszerű lófarokba copfoztam, és elindultam Jessiék fele.

Bekopogtam hozzájuk, és meglepetésemre Jack nyitott ajtót. Azt mondta Jessi mindjárt jön csak öltözik. Leültünk a kanapéra, amikor Jessi robogott le a lépcsőn, és egy "jajj de kiváncsi vagyok"pillantást vetett rám. Ránéztem Jackre, aki azt mondta tud róla, és reméli nem baj. Mondtam neki, hogy nem probléma, előbb-utóbb úgyis elmondtam volna. Ekkor Jessi megszólalt:
- Megmutizod? Lécci!!
- Oké.- mondtam, és megfogtam a medálom. Erősen koncentráltam, majd a szárnyaim láthatóvá váltak. Kitártam őket, hogy jobban meg tudják nézni. Jessi visítva a nyakamba ugrott, és megdícsérte, hogy milyen szépek.
- De miért feketék?
- Mert mi az éjszakának vagyunk az urai. A sötétben szinte nem is látszik.
- Értem mostmár.- mondta mosolyogva.
Jack nem volt ennyire elragadtatva, de ő is megdícsérte a szárnyaim. Kimentünk a kertbe, és mivel ez egy elég elhagyott környék egyszerűen felrepültem és köröztem néhányat a levegőben. Majd Jessi fölé szálltam és elkaptam a kezét. Erősebben csapkodtam és  magasba emeltem őt is. Visítozott és kacagott. Nagyon tetszett neki a repülés. Óvatosan letettem a földre, majd én is leszálltam. Tizenegy óra van mennem kell haza, mert jön James. Elköszöntem Jessiéktől, jó koncertezést kivántam, majd ha már van szárnyam akkor (csak mert miért ne) felemelkedtem nagyon magasra ahol az emberek már nem láthatnak, és hazáig repültem. Otthon amikor senki nem járt az utcában, egyszerűen leereszkedtem a kertbe. Fél tizenkettő van. Apa ma kettőig dolgozik. Nekiálltam valami ebédet készíteni. Hmmm mi legyen? Megvan! Palacsintát fogok sütni! Pár perc alatt bekevertem a tésztát, és nekiálltam sütni. Csöngettek. Ó már dél is van? Hogy elment az idő... Kimentem és kinyitottam az ajtót. James volt az kezében egy csokor vörös rózsa. Egy csókkal köszöntöttük egymást, majd behívtam a konyhába. Miközben a rózsákat vázába tettem, közben megforgattam egy palacsintát. Miután kisütöttem az utolsót, mindenféle tölteléket pakoltam az asztalra. James egyszerű fahéjasat és lekvárosat is evett, de én inkább az extrémebbeket szeretem. Így tettem bele lekvárt és fahéjat is. A következőbe meg mákot, fahéjat, és lekvárt. James csak egy kicsit lepődött meg rajta. Ebéd után fölmentünk a szobámba és megmutattam neki is a szárnyamat. Nagyon tetszett neki, majd amikor megkérdeztem, hogy ki akarja-e próbálni a repülést igent mondott. Kimásztunk a tetőre, megfogtam a kezét, és elkezdtem repülni. Jó nehéz volt nem mondom... Na mindegy. Felrepültem vele a parkban lévő legmagasabb fára. Beszélgettünk Jessiékről, hogy milyen jó  boldognak látni őket, majd arról is, hogy James aludhatna nálunk. Beleegyezett, így átrepültünk hozzájuk a cuccaiért...

--*Bocsi, hogy kicsit rövid lett, a következő ígérem hosszabb lesz (hétfőn vagy kedden lesz fent!) ^w^ *--